Nem szeretnénk, ha még egyszer az a vád érne bennünket, hogy nem szólunk időben. Magyarország a szakadék felé menetel. Nem az a kérdés, hogy rossz úton haladunk-e, hanem az, hogy mennyire van közel a szakadék.

Azért fogalmazunk ilyen sarkosan, mert udvarias szakmai figyelmeztetésekkel láthatóan nem lehet semmire sem menni Magyarországon. Itt nem elég azt mondani, hogy a pénzügyi képzés hiányosságai miatt, egy esetleges negatív árfolyamspirál esetén a devizahitelek súlyos társadalmi feszültségeket generálhatnak. Meg kellett volna mondani pacekba: esni fog a forint, mert a magyar politika úgyis elszúrja a gazdaságot, akkor meg aki svájci frankban vette fel a hitelét, mehet a sóhivatalba.

Az OECD jelentése rendkívül udvarias formában ismétli meg, amit számtalan hazai közgazdász (a kormánynál és a kormánynak dolgozókon kívül tulajdonképpen az összes) számtalan alkalommal elmondott már. Vérmérséklettől függően óvatosan vagy keményebben fogalmazva.

A diagnózis egyszerű, a recept nehezebb. A különadók fojtogatják a gazdaságot, a rezsicsökkentésen alapuló fogyasztási többletre nem lehet hosszú távon építeni, a kiszámíthatatlanság és a jogbizonytalanság visszaveti a beruházási hajlandóságot, a demokráciadeficit csökkenti a versenyképességet. Magyarország eddig azért élt túl, mert az amerikai jegybank nyomta a pénzt a gazdaságba, és a bőségben sikerült nem eszméletlen drága forrásokkal finanszírozni a magas külső adósságot. Törékeny egyensúlyunkat egy gyengébb fuvallat is felborítja. Most azonban egyre többen már nagyobb viharra készülnek.

Tudjuk, hogy más irány kell. El kell fordítani a kormányt. Vagy legalább valahogyan meg kellene mozdítani.