Lelki szemeim előtt azt látom, hogy a békemenet hatalmas transzparenssel vonul: Nem leszünk Templeton-gyarmat! De mégsem. Mert nem csak az oroszok, Templeton is a mi barátunk. Elkelne számára is inkább egy szimpátiatüntetés. Mert bízik bennünk. Részt vállal terveinkből. Friss hír, hogy a Mark Möbius nevével fémjelzett Templeton 2013 negyedik negyedévében közel hat százalékkal 12,4 milliárd dollárra növelte magyar állampapír-állományát a befektetési alapjaiban, így már a költségvetés adósságának 12,2 százaléka felett rendelkezett. Változás az is, hogy újabban a forintkötvényekben lát fantáziát, nem számít a magyar fizetőeszköz jelentős és tartós gyengülésére. Möbius egyik embere 2013 júniusában azt nyilatkozta, hogy a feltörekvő kötvények jelentik a biztos menedéket a piacon, és ez még évekig így maradhat.

Azóta a világ óriási befektetési alapjai százmilliárdokat vontak ki a fejlődő országokból, nincs hét, hogy ne a megfordult trendről számolnának be a nagy gazdasági lapok, s a folyamat nem lassul. Ez rengeti a forintot is. Ismereteim szerint Mark Möbius momentán Ukrajnán vesztett a legtöbbet – van ez így. Mindezt nem csak azért írom, hogy figyelmeztessek mindenkit – a befektetési guruk jóslatai sem tutik, igaz, annyi van belőlük, hogy egy-egy biztosan beválik, s akkor azok szerzőiből lesz az ügyeletes sztár. Ne gondoljuk azt sem, hogy Mark Möbius a történtek miatt véresre kaparja kopasz fejét és hirtelen üzleti mozdulatokat tesz – a kapkodás nem jellemző erre az embertípusra. De szuverenitásunkat akár tőle is félthetjük. Ugyanolyan üzletember, mint a sokszor átkozott Soros György. Nekik munkaeszközük a pénz. Ott forgatják, ahol nagyobb hasznot remélnek. Rizikó- és ütemérzéküktől függ sok minden.

Igen, a Templetontól is függ Magyarország talpon maradása. És még ezernyi tényezőtől. Lehet, hogy a közművek állami kézbe vétele meg a rezsiharc frenetikus propagandaeszköz, de nem teszi jól a politika, ha úgy tűzi cégérére az önrendelkezés zászlaját, hogy abszolutizálja azt, s abban tetszeleg, hogy óriási lépéseket tett – mármint a szabadság felé. Mert ilyen esetben hirtelenjében hülyébbnél hülyébb elméleteket kell előállítani, például azt, hogy Oroszország toleránsabb, mint Amerika, s ami most készül, az nem nagyobb függés, hanem barátság vagy éppen az évszázad üzlete. Egy ország szuverenitása elsősorban erejétől, gazdasági-szellemi kondíciójától függ, s a miénk most nincs túl jó állapotban. Mozgásterünk persze így is növelhető vagy csökkenthető, ez nagyban azon múlik, megbíznak-e bennünk. Nagy dolog, hogy Mark Möbius ezt teszi, mert mások kétségeiket hangoztatják. Azon kéne fáradozni, hogy ez ne így legyen, s nem folyton-folyvást pattogni, önérzetünket hamis axiómákkal pumpálni. Ha valakinek a hite már akkora, hogy eltakarja az éleslátását, veszélyes következtetésekre képes, nem pedig ügyes lavírozásra. Például érzelmi alapon felosztja a világot jóakarókra és ellenségekre. Ne adja isten, hogy a Templeton alapkezelői riadót fújjanak veszteségeik minimalizálására.

Mert Mark Möbius sem a barátunk.

Mark Möbius