Annyi tanítványa van, hogy alig győzi az órákat a Zalában dolgozó némettanárnő. A szülők egyre több gyereket íratnak be magánórára, azt sem titkolva, hogy a némettudást befektetésnek tekintik. A jövőbe, abba, hogy a fiuk vagy a lányuk jobb helyzetből startoljon az ausztriai munkaerőpiacon.

Zalától jó ezer kilométerre nyugatra – a viharos történelmi múltra visszatekintő, az évszázadok során többször gazdát cserélt Saar-vidéken – hasonló, de mégis gyökeresen más gyakorlattal próbálják a gyerekeket felkészíteni a jövőre. A Franciaország és Luxemburg mentén fekvő német tartományt három évtizeden belül kétnyelvűvé akarja tenni a keresztény- és a szociáldemokraták alkotta nagykoalíció. A 2013 után született gyerekeket már az óvodától két nyelven nevelik, ami aztán folytatódik a különböző iskolai szinteken. A közszférában alkalmazási feltétel lesz a franciatudás, a közalkalmazottak nyelvtanulását erőteljesen támogatják, de németül jól tudó franciák is jelentkezhetnek majd bizonyos munkakörökre.

Kapunyitás Franciaországra – így nevezi a konzervatív tartományi kormányfő asszony a programját, amellyel a szövetségi köztársaságban egyedülállóvá akarja tenni a 990 ezer lakosú Saar-vidéket.

Magyarországon is régóta esedékes lenne egy ilyen kapunyitás. Vannak üdítő kivételek, a múltkor egy BKV-s jegypénztáros kiváló angolsággal magyarázta el egy német házaspárnak, hogyan juthatnak el a Dunakanyarba. A legtöbbször mégis azt látni, hogy a turisták hiába faggatják a különböző egyenruhákat viselő hivatalosságokat, a válasz barátságos mutogatásra korlátozódik. Magasabb társadalmi rétegekben sem sokkal jobb a helyzet, amit jól mutat: a kormány – talán nem véletlenül: éppen most, kampányidőben – hárommilliárd forintot készül fordítani arra, hogy a felsőoktatásban tanulók idegennyelv-tudását olyan szintre hozzák, hogy letehessék a diplomához elengedhetetlen nyelvvizsgát.

Nem vagyok pedagógus, és senkit sem szeretnék megbántani. Mégis úgy gondolom, hogy itthon a rendszerben és a fejekben is komoly problémák vannak. Leginkább az, hogy a nyelvtanulást még mindig kötelező, erőltetett gyakorlatként fogják fel. Olyasminek, ami valami másnak, például egy diplomának a feltétele. A könnyedség, a játékosság hiányzik az egészből, amit legjobban még óvodás, kisiskolás korban lehet belevinni az oktatásba. Meg a sikerélményé, ami a gyereket arra ösztönzi, hogy még többet tanuljon meg vagy inkább habzsoljon magába az adott nyelvből.

Mindez persze egyelőre vágyálom. Addig meg már az is öröm, ha lesz még több angolul, meg németül, franciául és oroszul tudó jegypénztáros, rendőr, boltos, és még számtalan szakmát fel tudnánk sorolni. Mert ennek az országnak és a külföldtől elég erősen függő gazdaságának komoly versenyelőnye lenne, ha nyelveket beszélő munkaerővel tudna tőkét idecsábítani. Nekünk az tényleg kapunyitással érne fel. Mi is lehetnénk Saar-vidék.