Trükkök százairól beszélt annak idején Gyurcsány Ferenc, és arról, hogy másfél évig a kormányzás látszatát kívánták kelteni. A Fidesz elnöke majdan azt mondhatja: egyetlen nagy trükkel kormányoztunk. A népnek kínált látványos jótéteményeket mindig a következő ciklusok kormányainak költségére osztják, nekik, a folyó költségvetésnek szinte semmibe nem kerültek. Sőt. Ez a trükk.

Az első Orbán-kormány állami lakástámogatási rendszere 2000-től napjainkig majd 2000 milliárd forintjába került az államnak. Ebből a Fidesz-kormány alig fizetett. Első ciklusukban 37 ezer köttetett a nagyvonalú szerződésből, 230 ezer pedig utána, már az MSZP–SZDSZ-kormány idején, kényszerpályán. A költségvetés még tavalyelőtt, amikor lakás már alig épült is, 67 milliárdot fizetett erre az ötletre, miközben 2009 óta már nem lehet ilyen szerződést kötni.

A magánnyugdíj rendszerének felszámolása ugyanezzel a logikával működik. Nemcsak beforgatták a költségvetésbe az eddig félretett 3000 milliárd forintot, de mentesítették az államot – 2011-es szám – az évi 370 milliárd forint kompenzáció befizetésétől. Ezt is elköltötték, de fizetni miatta majd sokára kell. Akkor sokat és folyamatosan.

Kornai János még 2011-ben értékelte ezt a mentalitást a lapunkban megjelent Számvetés című cikkében: nem törődnek azzal, „hogyan alakul majd a távolabbi jövendőben az állami nyugdíjkassza (...), amikor már hosszabb lesz az életkor, tovább csökken az aktív népesség és nő a nyugdíjra jogosultak részaránya. Más példákat is hozhatnék (...), amelyben az állami gazdaságpolitika a mai tennivaló elhalasztását, a jövő nemzedékre való áthárítását választja, ahelyett, hogy megpróbálná a terheket arányosan felosztani a nemzedékek között.”

Nem osztja fel, sőt stratégiát alapoz erre. A szisztematikus rezsicsökkentés is ezt a trükköt alkalmazza. Ha az államilag elrendelt árcsökkentéssel kivezetik a nyereség lehetőségét az energiaellátás rendszeréből, akkor a mostani külföldi tulajdonosok itt hagyják azt nekünk. Az állam – illetve az önkormányzatok – lépnek a helyükre, vállalva azt a kötelezettséget is, hogy majd, néhány ciklus múltán, mire lepusztulnak ezek a rendszerek, költségvetési forrásból rájuk költik a szükséges százmilliárdokat. Fidesz-szempontból: több ciklussal később kell fizetni, ami politikai szempontból veszélytelen távolság. Ahogyan a paksi költségekért is akkor kell majd helytállni. A következő ciklus közepén veszik fel az első hitelösszegeket Orbán minapi megállapodása alapján, és fizetik majd egy olyan időszakban is, amelyet ma úgy lehet belátni, mint 1970-ben a kilencvenes éveket.

Létezik mindennek bona fide(sz), vagyis jóhiszemű magyarázata is. Egy új rendszer építésének elején kevésbé erős, mint kifejlett formájában lesz, ezért jól teszi, ha ami fizetnivalót csak lehet, elhalaszt. Ez becsületes, bár végtelenül kockázatos elképzelés. Hitelesítené a nyíltsága. De nehezen feltételezhető ez a jóhiszeműség azokról, akik nem az idővel, hanem (most például) a rezsicsökkentés képzelt ellenségeivel akarnak folyton harcolni szövetségesül híva mindenkit, akit a jövő tenyeréből etetnek. Semmi bona, rengeteg Fidesz.