A kormány értékrendjében nem szerepel a szociális párbeszéd, az érdemi érdekegyeztetés a szakszervezetekkel. A szénkülfejtésen dolgozó bányászok és a rokkantnyugdíjasok szomorú példája is igazolja: a döntéshozók „süketek”, ha kiszolgáltatott emberek kérnek segítséget, és figyelmen kívül hagyják megszerzett, alapvető jogaikat. Így a szakmai vagy külfejtéses bányásznyugdíjat, amit két éve egyetlen tollvonással megvontak közel ezer embertől. Csak a süketség lehet a magyarázat arra, hogy azóta is hiába kiáltunk segítségért. Nem kapjuk vissza az embertelenül nehéz körülmények között dolgozó bányászok szakmai nyugdíját, holott gyakran ez a kedvezmény volt az egyik oka annak, ha valaki évtizedekre vállalta ezt az elképzelhetetlenül nehéz munkát. Kilencszázötven ember és családjának a sorsa a tét.

Még a laikus számára is egyértelmű, de tudományosan alátámasztott tény: a „bányagödörben” rendkívüli munkakörülmények között dolgozni nem egyszerűen bátor, emberpróbáló feladat, de egészségkárosító következményei, hosszabb távú hatásai vannak. A visontai bányában végzett felmérés is kimutatta, hogy az átlagosnál rosszabbak az életkilátásaik azoknak a bányászoknak, akik hosszú ideje dolgoznak a mélységben. Magas a vérnyomásuk, és a rákos megbetegedések is gyakoribbak a körükben. A bányászok folyamatos munkarendben dolgoznak, adott esetben vasárnap vagy éppen ünnepeken, részben ezzel az állandó készültséggel is magyarázható, hogy a 4–7. napon lényegesen több baleset éri őket, mint egyébként. Nem véletlen, hogy a 150/1991-es kormányrendelet alapján 30 év szolgálati idő után elmehettek nyugdíjba a szénkülfejtéses bányatérségben, a meghatározott munkakörökben, folyamatos munkarendben dolgozók. Az egészségkárosító, 300 méteres nyílt mélységben, extrém körülmények között végzett munka volt ennek az oka.

A kormány azonban megszüntette 2012. január 1-jével a korhatár előtti öregségi nyugdíjakat, a korhatár előtti ellátást, s a szolgálati járandóságra, valamint a megváltozott munkaképességűek ellátásaira vonatkozó törvénynyel megfosztotta a bányászokat több társadalombiztosítási kedvezménytől is. Ezekről azonban nem vagyunk hajlandók lemondani.

Annak idején megkerestük a döntéshozókat, kérve, hogy hagyják meg a vívmányainkat. Tartsák tiszteletben a speciális bányászkedvezményeket. Ezzel a munkáltatók is egyetértettek. A kormányzat mégis egyeztetés nélkül hozta meg a döntéseket, eközben elkerülte az illetékesek figyelmét a külfejtéses szénbányászok ügye. Ez a probléma leginkább Heves és Borsod megyét érinti. Csak Miskolc térségében 1100-an dolgoznak külfejtéses szénbányákban, folyamatos műszakban. Csak Bükkábrányban 370 bányásztól vették el egyik napról a másikra a szakmai nyugdíját. Ebbe azért se szabad belenyugodni, mert az Alkotmánybíróság korábban kimondta: az emberek élethelyzetét egyik napról a másikra nem lehet drasztikusan megváltoztatni.

A két éve életbe lépett törvény megszüntette a bányászok kedvező nyugdíjátlag-számítását is. E szerint azok, akik legalább 15 évet dolgoztak a föld alatt, de a nyugdíjuk nem érte el az átlagos bányásznyugdíjat, megkapták az átlagot. A bányászokat a III. csoportos rokkantsági nyugdíjasok járandóságának megvonása is sújtja. Elveszítették havi átlagosan 120-130 ezer forintos juttatásukat azok a bányászok is, akiket munkára alkalmasnak minősített az orvosi bizottság. Olyan emberekről van szó, akik Pécs környékén, valamint Észak-Magyarországon nem jutnak munkához, vagy nem képesek folyamatos, nehéz fizikai munkára. A rokkantsági nyugdíjmegvonása ezer embert érint, a bányászátlag nyugdíj lehetőségének választása pedig kihat a márkushegyi szén-, a volt urán- és a bauxitbányászokra is, akik még ezután mennek nyugdíjba.

Kétévnyi sikertelen próbálkozás, tárgyalások és ígéretek után kevésnek tartom a szaktárca intézkedéseit, miszerint a legnehezebb körülmények között, mélyművelésű bányában dolgozott bányászok a korábbi rokkantsági nyugdíjuk összegével megegyező ellátást kapnak. A kormány csak a 10 évet föld alatt dolgozó és legalább 29 százalékban megrokkant bányászok ügyét rendezte, a többiekét, elsősorban a külszínről nyugdíjazottakét nem. Nem teljesítik tehát az ígérteket. Egyetlen fontos kérdést oldottak meg: az a bányász, aki bányabezárás miatt 2011. december 31. után kénytelen volt elhagyni a szakmáját, az első három föld alatti munkában töltött év után egy év korkedvezményt kaphat.

Ezt a szakszervezet öt év munka után, a korábbi szabályozás visszaállításával kérte. Ez még jobb is, köszönjük. De az elfogadhatatlan, hogy a szénkülfejtéses bányatérségben dolgozók korábbi jogosultságának visszaállítására tett kormányzati ígéretek nem teljesültek. A szaktárca az egy évvel ezelőtti bányászdemonstráció után tavaly év végére ígérte a szakmai nyugdíjmegszüntetésének orvoslását átmeneti szabályok elfogadásával, de nem lett ebből semmi. Nemrég Soltész Miklós államtitkár úr értesített minket arról, hogy nem adják vissza a szénkülfejtéses bányászoktól megvont szakmai nyugdíjat.

Az országot járva naponta tapasztalom, hogy elfogyott az érintett bányászok, bányásznyugdíjasok türelme. Szakszervezetünk ezért döntött úgy, hogy a munkaharc minden törvényes eszközét beveti a kedvezmények visszaállítása érdekében.

Napra pontosan egy évvel a tavalyi demonstrációnk után, január 29-én újabb, a korábbinál nagyobb és erőteljesebb demonstrációt tartunk az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtt, és akciósorozatot indítunk azért, hogy visszaszerezzük a kedvezményeinket. Az akciókra várjuk a Magyar Szakszervezeti Szövetség néven egy hónapja egyesült szervezetek velünk szolidáris tagjait is. A tiltakozó, figyelemfelhívó sorozatot addig folytatjuk, amíg vissza nem kapják a bányászok azokat a jogosultságaikat, amelyeket egyetlen tollvonással megvontak tőlük, vagy számukra elfogadható megoldást nem ajánlanak.

A demokrácia egyik fokmérője, hogy milyen módon érvényesülnek a szakszervezeti jogosultságok, menynyire veszik komolyan a szociális párbeszédet. A versenyszférában is működnek a szakszervezetek, az itt is kialakult szociális párbeszédnek reprezentatív szereplői vannak, akik tárgyalnak, ha szükséges, vitáznak, érvelnek egymással, majd megállapodásokat kötnek. Ebben a kormányzati szférának is van felelőssége. Aki ezt nem ismeri fel és ellenségnek tekinti a szakszervezeteket, az történelmi hibát követ el. Én a bányászok megválasztott vezetőjeként elszánt vagyok: nem hagyom az embereket a bányában meghalni.

* A szerző a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke.

 ***

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.