„Ez a rezsiharc lesz a végső!?”
Először az Orbán-kormány által végrehajtott energiaár-emelés miatt keletkezett extraprofit elvonása volt a cél, ahol azért ügyeltek arra, hogy az ipari fogyasztókra érvényes tarifák megemelése révén ne csökkenjen a szolgáltatók nyeresége. A Fidesz illetékesei és az érintett cégek megnyilatkozásai alapján az energiaárak második tízszázalékos csökkentése sem okozott gondot. A felek közötti jó viszony fenntartása érdekében ugyanis a kormány kész volt több százmilliárd forintot fizetni az egyik multi által eladott kereskedelmi és tároló vállalatért. Ez üzlet volt a javából.
A valódi rezsicsökkentést a szocialista–liberális kormányok vezették be, amikor a gáz árát meghatározó kőolaj ára 2002 és 2010 között ötszörösére nőtt: a hordónkénti 20 dollárról több mint 100 dollárra. Ekkor a gáz ára azért nem emelkedett ötszörösére, mert az MSZP javaslatára a kormány biztosította, hogy a lakosság a piaci árnál olcsóbban jusson az energiához. Sőt a földgázárrobbanás hatását a kormány a fogyasztók számára a mostani rezsicsökkentésnél nagyobb mértékben, akár 50%-kal is tompította. 2007-től szociális helyzet alapján járó segítség azt is biztosította, hogy a legnagyobb támogatást a legkisebb jövedelemmel rendelkezők kapták. 2010-ben még a kormányváltás előtt is 1,6 millió háztartás kapott havi 8-10 ezer forintos gáz-, illetve távhőtámogatást. A Fidesz ezt a támogatási rendszert szüntette meg. Az MSZP-kormányok idején jobb volt a helyzet a fűtési költségeket csökkentő otthonfelújítások támogatásában is: csak 2009-ben több mint hatszor annyi támogatást (25 milliárd forint) adott az állam a háztartásoknak, mint a kormányváltás óta összesen.
Most más a helyzet. Az importárak számottevő mérséklődése és a kevesebb mint felére esett kamatszint miatt csökkentendő szállítási és elosztási tarifák fogyasztói árakban történő érvényesítése elkerülhetetlen. Szerencsére, mert a szociális juttatások csökkentése, a magas munkanélküliség, az adóterhek emelkedése és a gyengébb forint miatt az emberek sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint a kormányváltás előtt. A 2009. évi szinthez képest háromszorosára nőtt a díjhátralékkal küzdők száma, több mint 100 000 fogyasztót kapcsoltak ki az áram-, gáz- és távhőellátásból díjtartozás miatt, és mintegy 1,4 millió ember nem tudja megfelelően fűteni a lakását, mert alacsony a jövedelme. Ezen a Fidesz „rezsicsökkentése” sem tudott még változtatni, csak lassította a növekedési ütemet. A Fidesz ígéretei ellenére nem kapott érdemi segítséget az a közel 800 000 háztartás sem, ahol tűzifával, illetve szénnel fűtenek, és nem segítenek azokon, ahol már kikapcsolták az energiaellátást.
Álságos és képmutató a kormány részéről a rezsicsökkentést politikai bravúrként, példátlan jótettként bemutatni, hiszen nem történik más, mint hogy a kormány teszi a dolgát: élve a fogyasztóvédelem és a természetes monopóliumok szükségszerű szabályozásának eszközeivel, csökkenti a megélhetés költségeit. Teheti, mert a gazdasági válság miatt csökkent az energia iránt a kereslet, így mind az áram, mind a földgáz nagy- és kiskereskedelmi ára 2010 óta egész Európában jelentősen csökkent. Ezt kell érvényesíteni a lakossági árakban. A fideszes „rezsicsökkentés” nem kormányzati teljesítmény, hanem propagandajáték. Egyszerre lerághatatlan gumicsont a kormányközeli médiának, mozgósító erő a multik és az EU elleni harcos küzdelemben, hogy az energetikai cégekért kifizetett (és túlfizetett) ezermilliárd forint és annak államadósság-növelő hatása homályban maradhasson. Eközben a rezsicsökkentést bevallottan hozzáértés nélkül levezénylő Németh Szilárd intézkedései miatt sok – akár fideszes irányítású – települési önkormányzat cégeinek okoz szinte megoldhatatlan nehézségetmind a szemétszállítás, mind a vízszolgáltatás fenntartása.
A fideszes „rezsicsökkentéssel” ráadásul baj van, mert igazságtalanul, szűk körben és hozzáértés nélkül hajtották végre. A Fidesz rezsicsökkentése ugyanarra a filozófiára épül, mint az egykulcsos adó: a legnagyobb jövedelműek élvezik a legnagyobb kedvezményt. A rezsicsökkentés legnagyobb haszonélvezője a felső tízezer, a középosztály alamizsnát kap, a szegény családoknak morzsák jutnak. Nem igazságos, hogy az élvezi a legtöbb kedvezményt, aki a legtöbb energiát fogyasztja. Ezért javasolta az MSZP több alkalommal, hogy a fogyasztási mennyiség alapján különböző árakat alakítson ki a kormány. A családok földgázfelhasználása többnyire szorosan öszszefügg anyagi helyzetükkel (a kisszámú kivétellel a szociális rendszer keretében kell foglalkozni). Egy az átlagos fogyasztás másfélszereséig adott, akár 30%-os mértékű árcsökkentés igazságosabb rezsicsökkentést jelentene, és nem lenne nagyobb teher az energetikai cégeknek. Azoknál a családoknál eredményezhetne nagyobb megtakarítást, ahol erre a legnagyobb szükség van, akiknek alig hozott valamit az egykulcsos adó és a gyermek után igénybe vehető adókedvezmény, de nagy terhet jelentett az áfa növelése, a biztosítási adó és az áthárított tranzakciós adó vagy a forint jelentős romlása.
A Fidesz természetét mutatja, hogy szegényellenes politikája miatt elzárkózik a megélhetés költségeinek szélesebb körű mérséklésétől, így az alapvető élelmiszerek árának csökkentésétől. Pedig nem az energiaárakban voltunk az EU-ban listavezetők. Vásárlóerő-paritáson az EU-tagállamok körében – Bulgária után – az élelmiszerek hazánkban a legdrágábbak. Ráadásul a háztartások kiadásaiban az élelmiszerek közel háromszor akkora súllyal vannak jelen, mint a földgáz és villamos energia. Nálunk a legmagasabb az áfa az unióban, sőt, a legtöbb EU-országban az alapvető élelmiszerekre csökkentett áfakulcsot alkalmaznak (Nagy-Britanniában 0 kulcsot). E körben egy közel 20%-os árcsökkentés lényegesen nagyobb és célzottabb segítséget adna az embereknek. A Fidesz nem támogatta az MSZP javaslatát, amely ráadásul az áfacsalásokat is csökkenthette volna. Lehet, hogy ezért akarja a NAV-botrányt is eltussolni?
Az egészségügyi, oktatási, szociális és kutatás-fejlesztési kiadások terhére energiacég-vásárlásra eddig elköltött közel ezermilliárd forintért cserébe joggal várható az energiaárak további jelentős csökkentése. De nem úgy, ahogy most teszik. A fideszes rezsimunkacsoport éjt nappallá téve dolgozik a rezsi további csökkentésén, így még az is lehet, hogy korrigálják az „elmúlt nyolc év hibáját”, és visszaállítják a 2002-es ár inflációval növelt szintjére az árakat, ahogy ezt Rogán Antal helyesnek tartja. Most, hogy a kormány közvetlenül tud tárgyalni Putyinnal a gázárakról és az új atomerőműről, minden lehetséges, vélik a kormányzatban. Csak akarni kell. Orbán Viktor majd behívja az oroszokat.
Az MSZP eddig is és ezután is támogatni fog minden olyan intézkedést, amely az emberek rezsiköltségeit mérsékli, de ezt szélesebb körben, igazságosabban, nagyobb mértékben és fenntartható módon fogja megvalósítani. Ésszel itt is jobb eredményt lehet elérni, mint erővel. Akkor ez a rezsiharc lesz a végső, és az emberek nyerik meg.
* A szerző országgyűlési képviselő (MSZP).
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
