Lassan, de biztosan veszít erejéből a forint, és ehhez az elemzők szerint most már tényleg ideje hozzászoknunk. Az Orbán-kormány színre lépésekor 262,8 forintba került egy euró, most 303-at kell kipengetni érte. 

A különbség egészen pontosan 15 százalék, azaz másfél rezsicsökkentés. Pontosabban rezsinövelés, de ez mellékes. Amíg a rezsicsökkentéssel választást lehet nyerni, addig a forintgyengülés káros következményeivel kampányolni kudarcos vállalkozás. Mert érthető, hogy az utóbbi négy év harcaiba, pofonjaiba, olykor mélyütéseibe belefáradt a forint. Kezdve a Kósa–Szijjártó-féle árfolyamlohasztó nyilatkozatoktól, a görög tragédiákat felidéző beszólásokon és az IMF-fel folytatott házasságszédelgésen át egészen Orbán Viktor Brüsszellel vívott kihívásos bokszmeccséig, minden nyomot hagyott rajta.

Persze nem a kormány, még kevésbé a politikusai felelősek azért, hogy itt tartunk. Hanem a szervezett hordákban támadó spekulánsok, kapzsi bankárok, hitelminősítők, Olli Rehn és mindazok a befektetők, akik nem hittek a Matolcsy-féle unortodox gazdaságpolitikában, majd ugyanő ortodox elemekkel megspékelt monetáris politikájában.

De kinek is jó a gyenge forint? Az exportra termelő vállalatoknak biztosan, hiszen idehaza átváltva pénzüket több forinthoz jutnak, s miután az infláció a mélyben leledzik, nem csak virtuálisan ér majd többet a pénzük. Jó az idegenforgalomnak is, hiszen a milliószám érkező külföldiek többet kapnak itt az eurójukért, így még népszerűbbé válik az ország. S ha ilyen drága az euró, akkor a magyar ne is utazzon külföldre üdülni, fedezze fel Magyarországot, SZÉP-kártyával és Erzsébet-utalvánnyal, ahogy azt kell. Síelni sem szükséges Ausztriába menni: Mátraszentistvánon, Eplényben van hóágyú, és hamarosan lesz majd a Normafán is. Gondoljunk bele, micsoda hálátlanság is a rezsicsökkentésekkel „kitömött” lakosság részéről, ha külföldön veri el a nála hagyott tízezreket.

A hála persze nem kérhető számon az igazi polgári célközönségtől, a felső középosztálytól felfelé kapaszkodó rétegtől, amelyet rendesen kistafírozott a kormány adócsökkentésekkel, kedvezményekkel, miegymással. Biztos jó az erős euró a külföldre szakadt sok százezer honfitársunknak is, hiszen könnyebben tudják támogatni hátrahagyott családtagjaikat, mi több, talán segít is a hazatér(ít)ésükben. Végül nem feledkezhetünk meg a devizahitelesekről, akik szenvednek ugyan az erős euró–frank–jen kurzustól, de ott tornyosul előttük az árfolyamgát, csak fel kell mászni rá, s a tetejéről körbetekintve, hollárihó, máris szebb a világ. Aki pedig nem kér a védelemből, vessen magára. És még orosz testvéreinknek is segítünk, ha a Paksra adott tízmilliárd eurójukat gavallérokhoz méltó magas árfolyamon váltjuk forintra.

S ha már így összesítjük a gyenge forintban érdekeltek számát, kiderül, ők vannak többségben. Hát kell ennél több?