Furcsa déja vu érzés keríthette hatalmába azokat a magyarokat (nem lehettek sokan), akik kedden hallgatták Recep Tayyip Erdogan szavait Brüsszelben, amikor a török miniszterelnök védelmébe vette a török igazságszolgáltatással szembeni intézkedéseket az EU vezetőivel közös sajtótájékoztatóján.

Az érvelés ismerős volt. Leegyszerűsítve Erdogan azt mondta: a hatalmi ágak szétválasztása fontos, de ha az igazságszolgáltatás túllépi a mandátumát, azaz nem pártatlanul jár el, akkor a törvényhozásnak, a legfőbb hatalomnak kell helyre tennie a dolgot. A bíróságok, az igazságszolgáltatás uralma nem demokrácia, hiszen a nép akaratából megválasztott törvényhozás felelős a jogszabályok meghozataláért. Azt is elmondta Erdogan, hogy amit az újságírók kérdezgetnek tőle, az mind rossz, hamis információkon alapul. Utalt arra, hogy bizonyos köröknek valószínűleg nem tetszik, hogy Törökország megerősödött, mondhatnánk, jobban teljesít, és most már a világ 18. legerősebb gazdasága. Összefoglalva: a jól teljesítő ország ellen külső, ellenérdekelt erők esküdtek össze, miközben mindenféle gyanús jogvédők korlátozni akarják a nép szabad akaratát, a törvényhozás mindenhatóságát. Sarkítva ez volt a narratíva Orbán Viktor miniszterelnök Brüsszellel szembeni csatájában is.

Csak egy nappal Erdogan látogatása előtt interjút adott pár újságírónak Brüsszelben Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszer. Sikorski annak a Polgári Platformnak (PO) a tagja, amely ugyanahhoz a pártcsaládhoz tartozik, mint a Fidesz. A párt EP-képviselői tapasztalataink szerint végig kiálltak a Fidesz és Orbán Viktor mellett az EU-val vívott magyar szabadságharcban, csak a háttérben, négyszemközt tudatva a magyar vezetéssel aggodalmaikat, ha voltak.

Sikorski bírálta az eurózónát, amiért hosszú évekig elnézték egymás hibáit, aminek aztán a válság során mindenki kárát látta. Szorgalmazta, hogy legyen végre kelet-európai az EU valamelyik vezető posztján, és hagyjuk már abba az „új tagállamok” emlegetését tíz évvel a csatlakozás után. De a kritikát egy pillanatra sem keverte össze az EU-ellenességgel. Elmondta, kampányolni fog azért, hogy minél több lengyel vegyen részt az európai választásokon, hogy Lengyelországnak példát kell mutatnia, mert nettó haszonélvezője az EU-tagságnak. Annyira EU-barát kijelentéseket tett, hogy az egyik nyugat-európai újságíró meg is kérdezte, honnan ez a lelkesedés. Sikorski magyarázata egyszerű volt: két generációnyi lengyel küzdött azért, hogy az ország a Nyugathoz tartozzon. Ő ezt még nem felejtette el.

Szomorú volt hallgatni, hogy a magyar miniszterelnök retorikája közelebb áll a török kottához, mint a lengyel felfogáshoz. A legkevésbé sem tűnt úgy, hogy épp „befogjuk a keleti szelet”. Inkább úgy látszott, mi magunk masírozunk kelet felé.