Pedig a kiszervezett feladatok megszüntetésével jó irányba lépett a kormány, közeledtünk az etalonnak tartott skandináv modellhez. A megszokott és a fejlesztési források felhasználását kísérő számháború mellett másfél éve folyik a másik vita: miként éljünk a 2020-ig lehívható EU-s pénzek nyújtotta lehetőséggel? Az első menetben a hazánk számára elérhető források mennyisége miatt aggódott az ellenzék – emlékezetes, hogy Bajnai Gordon (aki személyesen felelős az elmúlt évek intézményrendszerének kialakításáért) Brüsszelbe utazott, hogy „segítsen” a kormánynak jobb kondíciókat elérni.

A vészmadárkodás ellenére rekordösszegű forráshoz jutott Magyarország és ez nem a PR-akció hatása, hanem annak a nemzetközi összefogásnak az eredménye, amelyben Magyarország a „Kohézió barátai” csoport alapítójaként és egyik legaktívabb tagjaként vett részt. Miután a bizottság jelentős mennyiségű pénzt hagyott jóvá Magyarország számára, a vita a felhasználási szabályok változásáról szólt és a mai napig tart.

Mint ahogy a harmadik terület, a kiszolgáló intézményrendszer átalakítása is folyamatosan kínál lehetőséget a politikai árnyékbokszolásra. Nem vitatva a napi politikai polémia létjogosultságát, most a lényegről érdemes beszélni: a fejlesztéspolitika a szokásos hétévenkénti fordulópontjához ért, egy útelágazódáshoz, ahol nem csupán új irányt szabhatunk, hanem járművet is cserélhetünk. Sikerül-e Magyarországnak a többször generálozott Trabantból átülni egy modern autóba? Egy dologban a vita résztvevői egyetértenek: a változtatás szükségességében.

Ez fontos, ez a minimumfeltétel a távlati célok megfogalmazásához. E célok megvalósításához új intézményre van szükség. Olyanra, amely az eddigiekkel ellentétben képes a nagy ívű, teljes horizontú stratégia megvalósítására. A fejlesztéspolitikai intézményrendszer csak az első ránézésre hasonlít a 2007 előtti struktúrára. Bármit is nyilatkozzanak erről az NFÜ korábban független vezetői, akik időközben vagy a baloldali összefogás szakértőiként, vagy pedig képviselőjelöltjeként tűnnek fel.

Üdvözlendő, hogy a szakemberek a politikai porondon keresnek fellépési lehetőséget, de szerencsésebb lenne, ha ott is szakmai oldalról közelítenék meg a kérdést. Akkor látnák, hogy az új rendszerben az erős központi koordináció mellett kapnak szerepet a minisztériumok, mint az adott téma legmagasabb rendű kormányzati képviselői. Hozzájuk hasonlóan kiemelt szerephez jutnak a megyei önkormányzatok, amelyek valóban tudják, milyen fejlesztésre van szükség náluk.

A Miniszterelnökség központi irányítása révén pedig garantálja, hogy ezek a különböző szakpolitikai és helyi érdekek ne kioltsák egymást, hanem szinergiát alkossanak. Vagyis a kis képek összeálljanak végre egy nagy képpé, és egy irányba mutassanak, illeszkedve az ország fejlődési pályájára. Van még egy terület, ami minden vitában kötelezően előjön: a korrupció. Leginkább persze többes szám harmadik személyhez rendelve használják, ami emberileg érthető. Azonban pont amiatt nem sikerült korábban megoldást találni a problémára, mert a politikai szereplők csak a „másik” korrupcióját tartották valóban annak.

Egy Transparency International-vizsgálat nemrég hívta fel figyelmet a magyar fejlesztéspolitika kapcsán az úgynevezett forgóajtó-effektusra, vagyis arra, hogy az intézményrendszerből kilépők kapcsolataikat felhasználva rátelepednek a forrásokra. A Gyurcsány–Bajnai-kormányok a fejlesztéspolitikai intézményrendszert úgy alakították ki, hogy az rendszerszinten segítette elő a korrupció terjedését. Éppen ezen visszaélések felszámolására léptettünk életbe számos intézményi változást, és kezdtünk el egy Európa-szerte páratlan, visszamenőleges vizsgálatot a kedvezményezettek szintjén.

Az új rendszer kialakításánál is a tiszta helyzet megteremtésére törekedtünk, így minden szereplő világos felelősséggel bír: a Miniszterelnökség a nemzeti stratégiáért felel, vagyis azért, hogy az európai és a hazai célok megvalósuljanak. A szakminisztériumok és közreműködő szervezetek ennek a stratégiának a szolgálatába állítják a szakpolitikájukat, amelyeknek a végrehajtásáért felelnek. Végül, de nem utolsósorban, a kedvezményezettek pedig a társadalmilag/gazdaságilag is hasznos céljaik elérésére elnyert támogatások adekvát felhasználásáért dolgoznak.

Teljességgel kizárom, hogy az új struktúrában szervezetten lehet majd dézsmálni a közvagyont. Ha lesznek is visszaélések, mint ahogy Svédországban is vannak, az az egyes személyek individuális kriminális energiájának az eredménye és ellenőrzéssekkel, valamint a hatályos törvények betartatásával kezelhető lesz.

A szerző a Miniszterelnökség helyettes államtitkára

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.