Minden megtörtént már kint a pusztán. Előbb csak az üregi nyulak szeme láttára. Azok meg nem szóltak, szokva vannak. Bár a végére talán még számukra is kínosan elhúzódott a dolog. Akkor is ezt kell mondani, ha a jó szándék nem kétségbe vonható.

Három éve, az építők napján tartott ünnepségen fogant a végképp lehetetlen helyzetbe került devizahiteleseket befogadó telep építésének ötlete. S mire feleszméltek a szakmai programalkotók, már meg is volt az ideális helyszín. Egy családi kötődésű egyetem energianövény-gazdasága Ócsán. Pontosabban annak külterületén. Ott, ahová a busz se jár. Hamar a terveket – szólt a hitelesmentő hevület. S az építészek már hozták is a virágsziromba rendezett házak rajzait.

A kapkodásban gyorsan jöttek a hibák is. Aranyáron. Az eredetileg az árvízi építkezés képletére számolt bérlakópark éppen háromszor annyi pénzt emésztett fel, mint amennyit terveztek. A szociális kiszolgáló létesítmények és bevezetett gáz nélkül épült nyolcvan ház négyzetméterét félmillióért húzták fel. Meglehet, ez valakinek igen nagyon jólesett.

Alig egy évvel az ötlet születése után már szó se esett újrakezdésről. Csak befejezésről. Akkor is, sőt még inkább, ha a vállalkozás már az elején összeroskadt. Már az ötletpályázat elbírálásakor eldőlt: a különleges modellkísérletből egyszerű bizonyítási eljárás vált. S az idő múlásával egyre kínosabbá vált az erőlködés. Márpedig az idő egyre csak nyúlt. A negyedet két éve kellett volna átadni, de csak tavaly sikerült. Ráadásul feleslegesen szakadt a veríték. A házak felére is alig akadt bérlő. A kormány magyarázatra sem méltatta a játszadozását finanszírozó adófizetőket. Már el is felejtette ezt az ügyet: a Városligetben építkezne egy jót.