Tobinnak bűnhődnie kell! Nem könnyű még egy olyan ügyet találni a rendszerváltozás óta eltelt bő két évtizedben, amelyben az egymással acsarkodó politikai pártok annyira egyetértettek volna, és amelyben olyan elszántan folytatta volna az egyik tábor kormánya a másik által elkezdett, sokszor kilátástalannak tűnő harcot, elsősorban a két kicsi gyermekét elvesztett apa igazságáért, nem utolsósorban a magyar bíróság ítéletének elfogadtatásáért, a bűnös megbüntetéséért, mint az ír gázolóként elhíresült Francis Ciarán Tobin esete. 

Aminek korántsem biztos, hogy vége van. Tobin még nem ülte le a büntetését, s mivel az ír jogrendszer és igazságszolgáltatás az elmúlt 14 évben produkált már meglepő döntéseket, nem lehetünk biztosak abban, hogy Írországban valóban végrehajtatják a magyar bíróság ítéletét.

A Tobin-üggyel az ír igazságszolgáltatás a szememben leírta magát az erkölcsi nullapont alá. Mert az a bírósági rendszer, amelyben 11 tárgyalást tartottak pusztán annak a tisztázására, hogy az előttük álló Francis Ciarán Tobin valóban az a Francis Ciarán Tobin-e, akit Magyarországon távollétében elítéltek, és hogy az ítélet tényleg az, amit a magyar bíróságon kihirdettek, most postafordultával illesztette az ír jogrendbe a magyar ítéletet, hogy kiállíthassa a gázoló hazaengedéséhez szükséges dokumentumokat. És Tobin pénteken indulhat Dublinba.

Most nem volt kétségük afelől, hogy ez a Tobin az a Tobin.

Azerbajdzsán idéződik fel. A Magyarországon jogszerűen elítélt baltás gyilkos ott, odahaza hős volt, hiszen örményt ölt, ellenséget. Borítékolni lehetett, ha átadjuk hazájának, egy percet sem tölt tovább börtönben. Nem is töltött. Előléptették és hazafiként ünnepelték. Innen nézve jogilag és erkölcsileg is elfogadhatatlan a döntés, de legalább azeri részről magyarázható – na, nem mintha nagyon meg akarták volna magyarázni.

Francis Ciarán Tobin azonban végképp semmiféle hőstettet nem hajtott végre. Arra legalábbis aligha lehet büszke Írország, hogy a megengedettnél majd másfélszer gyorsabban hajtott lakott területen, elvesztette az uralmát az autója felett, felrohant a járdára és halálra gázolt két kisgyermeket, majd elmenekült a felelősségre vonás elől. És Írország ehhez asszisztált 12 hosszú éven át. Húzták az időt, hivatkoztak országuk alkotmányára, amelyről épp ezen ügy kapcsán derült ki, hogy nem egészen harmonizál az uniós joggal, ezért módosítaniuk kell. Megtették, de azután sem változott a hozzáállás.

Írország védte gázoló polgárát. De mitől is? Egy büntetéstől, amelyet egy olyan bűncselekményért kapott, amelyért Írországban is büntetés jár, és ott is országos felháborodást váltana ki, csakúgy, mint ahogy az évtizedes bujkálás a büntetés elől. Két kisgyerek haláláért.

A sok jogi csűrés-csavarás közepette azonban ezek az „apróságok”, úgy tűnik, hidegen hagyták az íreket. Pedig Tobinnak bűnhődnie kell.

Szinna Gábor, Leányfalu volt polgármestere (megafonnal), mellette Zoltai Bence, a halálra gázolt gyerekek édesapja és támogatóik a MeH épülete előtt követelik Tobin büntetésének végrehajtását – még 2008-ban