Lehet azzal élcelődni, hogy a gulyásszocializmus árszínvonalát a nemzeti rezsiforradalommal sikerült elérnie a regnáló kormánykoalíciónak, de fölösleges. Az infláció 43 éves mélypontja önmagáért beszél, még ha az árstabilitás eléréséhez választott módszer egyedülálló is Európában. Abban mindenképpen, hogy amíg máshol a világpiaci energiaárak csökkenése késztette tarifáik mérséklésére a szolgáltatókat, nálunk a kormány kényszerítette ezt ki belőlük.

Más kérdés, hogy korábban mindig az emelés irányába mutattak hajlandóságot az energiacégek, azaz volt honnan visszavenni. A novemberi rezsicsökkentés nyomán 0,4 százalékon fogott padlót az infláció az év végén, onnan megy majd le a pincébe, talán januárban. A nullához közelítő infláció nem magyar sajátosság – európai jelenség.

Kilenc uniós tagállamban mérnek az itteninél is lassabb ütemet, ebből három országban már elmondható, hogy olcsóbb az élet, mint egy évvel ezelőtt. Bulgáriát, Ciprust és Görögországot nem érdemes ezért irigyelni, ahogy az észteket sem kell sajnálni a 2,1 százalékkal „vágtató” inflációjuk miatt. Sokatmondó, hogy nálunk – felhasználói szempontból – az energiaárak és a lakásfenntartási költségek lettek alacsonyabbak egy év alatt, a közlekedés díjai a központi akaratnak megfelelően stagnáltak, a ruházati cikkek árszintje pedig – amin a legkönnyebb spórolni – minimálisan csökkent. Minden más termékkör drágult.

Nem mindig lesz ez így. A novemberi kiskereskedelmi adatok már a fogyasztás fellendülését vetítik előre. Mindenki a háztartások vásárlási hajlandóságát figyeli, és költekezésre buzdít. A kormány a kiengedett adóbevételeket szeretné mielőtt viszontlátni, a vállalkozások a megrendelések felfutásától várják anyagi helyzetük javulását, és ha így lesz, újra kitehetik a kapura a munkásfelvétel táblát. A 2008-as válság előtti fogyasztási kánaán, az ingyenhitelek kora azonban nem tér vissza, ahogy az infláció sem vesz gyökeresen új irányt.

A prognózisok lassú konjunktúrával, ehhez köthetően lassú, tartósan három százalék alatti árindexszel számolnak. Adóemelés a választásig nem lesz, az eddigi forgatókönyvek szerint utána jön el a költségvetés folyamatos módosítgatásának, a megszorításként megélhető kiigazításoknak az időszaka. Ha a kormány 2,4, a Matolcsy György vezette jegybank pedig 1,3 százalékos idei inflációt lát, akkor kódolható a feszültség – persze nem a szereplők, hanem a számok, a sorok között.

Mint minden, rezsicsökkentéssel átmenetileg ez is orvosolható. A szolgáltatók rezsinyomora pedig legyen az ő gondjuk, amelyet – távozásuk esetén – a kormány szívesen átvesz tőlük. Innentől már csak az a kérdés marad, hogy a következő rezsicsökkentéssel megvárják-e 2025-öt, amikor – a Orbán–Putyin-féle „energiagyarmatosító” megállapodásnak köszönhetően – már hat paksi blokk ontja magából a „szuperolcsó” áramot. Amire jelen állás szerint nem lesz vevő. Ahogy a mostani, diktatórikus időket idéző eljárásra sem.