A profi boksz világáról soha nem gondoltam, hogy a tisztesség és a fair play közege lenne. Van erről elég irodalom, film meg pletyka. De ökölvívókarrierjének évei alatt Vitalij Klicsko aligha találkozott annyi mocsokkal, mint viszonylag rövid politikusi pályáján. Most például diszkvalifikálták, sőt utólag egy törvénymódosítással szabályosan kiütötték.

Egy adótörvényhez benyújtott módosítás a külföldi tartózkodási engedély tényét elegendőnek nyilvánította ahhoz, hogy a bajnokot megfossza a jogtól, hogy induljon a következő elnökválasztáson Viktor Janukovics ellen. Előzőleg Klicsko kihívta az elnököt, s bejelentette: 2015-ben indul Ukrajna államfői posztjáért. A történet báját növeli, hogy a törvénymódosítást az ellenzék egyik képviselője adta be, bár azt állítja, hogy ő erről nem tud. Klicskót persze a ringen kívül sem lehet csak úgy kiütni. A majd kétméteres férfi toronyként emelkedik ki az ukrán politika törpéi közül. Ismerik a világban, jó áruvédjegy Ukrajnának. Az eljárás, ahogy ellenfelei ki akarják szorítani, példaszerű a k-európai, balkáni demokráciák világában.

A parlamenti többséget ebben a térségben úgy értelmezik, hogy az maga a demokrácia. Ezért a többség átírhatja a törvényeket – akár visszamenőleg is. Átírja a szavazási eljárásokat, átszab parlamenti körzeteket, kiszorítja a választás lehetőségéből a kétes szavazókat, viszont választójogot adományoz arra érdemes külföldi lakosoknak. Hasonló politikát űznek manapság például Romániában is.

Az így értelmezett parlamentarizmus a független hatalmi ágakat ellenfeleknek látja. A sajtó a szabadság röpke évei után szinte az egész újdemokratikus k-európai térségben, sőt még az átalakulás távolabbi régióiban is hatalmi-üzleti monopóliumok kezébe került. Törökország jó példa erre, ahol a jelenlegi kormánypárt uralma alatt megszűnt az oknyomozó újságírás.

Bulgáriában néhány médiamágnás uralja a lapokat, tévéket. Ahol nincs szabad és kritikai média, ott általában baj van az igazságszolgáltatás függetlenségével is. Oroszországban például úgy emelnek vádakat, úgy születnek az ítéletek, ahogy azt a hatalom akarja. Ha kell, becsukják lopás miatt az ellenzékit, ha az jobb a propagandának, kiengedik. Törökországban a demokratikusan megválasztott hatalom most akarja kiherélni a magát komolyan vevő igazságszolgáltatást. Nem puccsal, hanem többségi szavazással.

Ha ezeket a példákat összevetjük a magunk tapasztalatával, látjuk: a többség nem garantálja a demokráciát. És ez nem a politikusok belügye. Mert ha mindezt meg lehet tenni a sajtóval, művelhető az önkény a közpolitikában, akkor semmi sem gátolja az utcai banditizmust s az egyszerű állampolgárok alávetését, megalázását, kisajátítását.

Ha Klicsko bajnok kiszorítható a politikai ringből, miután Julija Timosenko már börtönben van, akkor az aktuális elnöknek nem lesz igazi kihívója Ukrajnában. Nem is kell odafigyelnie, mit követelnek az emberek az utcán. Hogy ők inkább Európába tartanának, nem Szibériába. És nem lesz média, amely ezt megírja, nem lesz bíró, aki megtiltsa az önkényt. Rend lesz, ahogy volt. Ahogy a többség kérte?

A volt bokszoló kimagaslik