Gyorsan kérdezem, hogy mindenki értse: mi a cél? Úgy kell elosztani az uniós forrásokat, hogy az ország számára is hasznos fejlesztések valósuljanak meg, vagy úgy lenyúlni, hogy a kormányhű vállalkozások, települések legyenek az elsődleges haszonélvezők?

Nagyon nem mindegy. Az uniós pénzek kezeléséért felelős egyik tisztségviselő a napokban azt mondta, a jelenlegi 600 napról átlagosan 300 napra gyorsul a közösségi forrásokból finanszírozott magyar fejlesztések megvalósulása. Ugyancsak ő mondta, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) megszüntetésével és az új intézményrendszer bevezetésével nullára szorul vissza a korrupció a forráselosztásban.

Azon most lépjünk túl, hogy a kormányváltás óta tart a gyorsítás, és ha eddig valóban működtek volna az intézkedések, most nem 5100 milliárd forint kifizetésnél tartanánk, hanem az idealizált tempónak megfelelően már a leszerződött 8500 milliárd forint minden fillérje a nyerteseknél lenne. (Amúgy nem kell ott lennie, mert 2015 végéig lehet számlákat benyújtani.)

Azon se merengjünk túl sokáig, hogy hiába rúgták ki a rendszerből szinte az összes baloldalinak tartott, az előző kormányzatot kiszolgáló munkatársat, ezek szerint mégis van korrupció. Ott azonban álljunk meg egy picit, hogy Gyurcsány Ferenc első kormánya alatt hasonlóan működött a közösségi támogatások elosztása, mint amit most vezet be a Fidesz. A résztvevők a minisztériumok és a miniszterelnökség voltak.

Ám a rendszer annyira átláthatatlan, egymásnak keresztbe tevő, működésképtelen lett, hogy elkezdték központosítani. Így jött létre végül a sok betegségtől szenvedő NFÜ. De vajon mitől fog működni a Fidesznek az, ami nem működött az MSZP-nek?

Alapvetően attól, hogy a fideszesek jó katonák, azt csinálják, amit mondanak nekik. Nem kötnek külön kis üzleteket, mindenki a nagy mutyi részese. Ők nem intézménybe központosítanak, hanem egy ember kezébe. Most végső soron minden Lázár Jánosnál fut össze. És nem kell embereket korrumpálniuk. Maga a rendszer van úgy kitalálva, hogy erre nincs szükség. A pályázatokat a kormány emberei készítik el a kormányhoz közel álló vállalkozásoknak, ezeket a kormány emberei bírálják el, és a meglepő eredmény után a lebonyolítást a kormány emberei menedzselik. Egyszerű, gyors, nem korrumpál.

Egy baj azért van. Ha nincs valódi követelmény, ha csak a párthűség a fontos, akkor nem lesz valódi fejlesztés sem. Az új fejlesztéspolitikai rendszer nem lesz más, mint egy bankautomata, ahonnan mindenki pénzt vehet ki, aki tudja a PIN kódot. Ebből kifolyólag a kommunikáció továbbra sem a lényegről folyik majd, mondjuk a támogatások társadalmi és gazdasági hasznáról, hanem csupán egy mutatóról: hogy mennyi pénzt fizetett vagy nem fizetett ki a kormány a nyerteseknek.