A Fidesz 1998-ban, közvetlenül Orbán Viktor első megválasztása előtt tüntetett utoljára együtt az SZDSZ-szel, mégpedig az újramelegített nagymarosi vízlépcsőtervek megfúrása végett.

Az ötletet az MSZP dobta be, a fiatal és a szabad demokraták viszont minden mérlegelés nélkül hazaárulásnak minősítették. „Mindez nem használt a szocialisták népszerűségének: a lakosság körében 5 százalékkal, a biztos pártválasztók körében pedig 9 százalékkal csökkent a támogatottságuk” – írta az ügyről a korabeli sajtó, dokumentálva, hogy a két rossz („olcsó energia”, illetve olcsó népszerűség) közül akkoriban még jobban megérte az utóbbit választani.

Tíz év múlva Gyurcsány Ferenc érdemelte ki a Fidesztől a hazaáruló jelzőt azzal, hogy aláírta az olasz–orosz Déli áramlat gázvezeték magyarországi szakaszának megépítéséről szóló szerződést. Ez lenne az a cső, amelyen orosz, kazah vagy akár azeri gáz csordogálhatna hozzánk, akkor is, amikor Ukrajnánál esetleg éppen zárva vannak a csapok. Zavaró momentum a történetben, hogy a Déli áramlatot mára Orbán is megszerette: a sokáig alvó projektet éppen az ő tavaly decemberi moszkvai útján élesztették fel egy újabb szerződéssel.

Ennél a második kontraktusnál a „nemzeti” oldal elfelejtett hazaárulózni, sokadszor bebizonyítva: nem az árulás zavarja őket. Talán nem alaptalan a vélekedés: ha mondjuk Gyurcsány, Medgyessy vagy Bajnai akart volna újabb atomerőművet építtetni az oroszokkal Pakson orosz tőkéből és orosz technológiával, az ugyancsak hazaárulás lett volna.

Ellenben amikor Orbán állapodik meg ugyanerről – parlamenti felhatalmazás és a beruházók versenyeztetése nélkül, ismeretlen pénzügyi és politikai feltételekkel, ráadásul titokban – Putyinnal, az a szabadságharc újabb győzelme, amelyért még hazudni is szabad.

Azt mondani például, hogy a két új paksi blokkra a „rezsicsökkentés” érdekében van szükség – miközben a kormány tanulmánya szerint 24, más számítások alapján legalább 30 forint lesz az onnan származó áram egységára, szemben a 16 forintos piaci árral –, vagy azt állítani, hogy a reaktorok négy-öt év múlva termelni fognak. (A Margit hídra vagy a négyes metróra emlékszik még valaki?)

És komoly arccal előadni, hogy olcsó gázt és olajat kapunk majd cserébe az üzletért – mintha nem tudnák, hogy aki pénz és hitelképesség nélkül akar hozzájutni egy 4000 milliárd forintos erőműhöz, az nincs alkupozícióban, az atom pedig épp az orosz gáz és az orosz olaj alternatívája lenne. Sajnos ez egy olyan biznisz, ahol nekünk is ajánlanunk kell valamit, Putyin elnök pedig újabban a királylány keze helyett inkább a fele királyságot szokta kérni.

Orbán Viktor az orosz kártyával másodszor kerül be a történelemkönyvbe: az ember, aki saját emlékezete szerint egymaga zavarta haza a ruszkikat 1989-ben, huszonöt év múltán személyesen hívja őket vissza. Ha nem pont tőle hallottuk volna azt is, hogy a haza nem eladó, most erősen ráncolnánk a homlokunkat.