A közoktatás járomba hajtása
1
Január elsejével elkezdte működését Európa legnagyobb „vállalata”, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, közismert (és beszédes) rövidítésben Klik. Nem volt olyan nevét vállaló közoktatási szakember, aki támogatta volna létrehozásának „grandiózus” ötletét. Az első hónapok kudarcsorozata, s az azóta tartó vesszőfutás egyértelműen igazolja a tamáskodók igazát. Ez akkor is komoly probléma, ha ez a Klik és az alátartozók „magánügye” lenne csak, de nem az. Az államtitkárság nem vesz tudomást a vészjelzésekről, cinikusan sikertörténetről beszél akkor, amikor a megoldatlan problémák már-már a működőképességet veszélyeztetik.
2
Tevékenységük sajátos visszaigazolásaként hivatkoznak a 2012-ben kezdődött sztrájkbizottsági tárgyalásokra. Az ott aláíró – később együttműködőknek nevezett – szakszervezetekkel történt egyeztetésekre hivatkozva folyamatosan tették közzé győzelmi jelentéseiket, fikarcnyit sem törődve a vállalt, de be nem tartott kötelezettségekkel. Így ennek az együttműködésnek legfőbb nyertese a kormány, az államtitkárság lett. A legfőbb vesztessé pedig a hatékony pedagógus érdekérvényesítés vált.
3
A PDSZ önálló sztrájkbizottságot hozott létre. A kormányzat arroganciája, és a megegyezés képtelensége eleve kudarcra ítélte tevékenységét. A sztrájkfelhívásra komoly erők mozdultak meg, megvalósulásközelbe ért az addig elképzelhetetlen pedagógussztrájk az érettségi idején. A PDSZ és a Klik (mint munkáltató) között született egyezséget torpedózta meg a kormány, mikor – átnyúlva munkavállalója feje fölött – a bíróságon támadta meg az alkalmazottja és a PDSZ között létrejött megállapodást. Az időhúzás bejött. A nyomásgyakorlás leghatékonyabb eszközének bevetése lehetetlenné vált.
4
Miközben a sajtó egy része a Klik folyamatos sikertörténeteitől volt hangos, magabiztos nyilatkozataik ellenére hibát hibára halmoztak. Ilyen volt a 2013-ig érvényben lévő kollektív szerződések teljesítésének kötelezettsége, pl. a cafeteriajuttatások biztosítása, vagy a számlavezetési kompenzáció kifizetése. Ígéretek a megoldásra persze azonnal jöttek, a teljesítéssel a mai napig adósak…
5
Tanév végére megszületett a jogerős bírósági ítélet a sztrájk idején szükséges elégséges szolgáltatás módjáról és mikéntjéről. Ez lényegében megegyezik a PDSZ és a Klik között létrejött megállapodással. A sztrájkbizottsági tárgyalások folytatását követelő levelünkre először választ sem kaptunk. Végül a miniszter kijelölte a tárgyalásokra államtitkárának – mindenféle megegyezési kompetenciát nélkülöző – politikai tanácsadóját. Tehette ezt annak tudatában, hogy a Kúriától vár jogorvoslatot a bíróság jogerős döntésével szemben.
6
A nyár nagy dobása volt a pedagógus-béremelés bejelentése. Persze nem akkor, nem úgy, és nem annyit… A törvényben előírtnak mindössze 60 százalékát vezették be szeptember elsejétől, a maradék 40 százalékot pedig négy évre osztották szét. A munkaterhelés növelését viszont 100 százalékban és azonnal hatályosították. Ennek érdekében módosították a nemzeti köznevelési törvényt, egyeztetés nélkül. Mindenféle hatásvizsgálat és a feltételek megléte nélkül bevezették az egész napos iskolában tartózkodás kötelezettségét. A tornatermek aggasztó hiánya ellenére kiterjesztették a heti öt testnevelésóra kötelezettségét. Az sem adott okot az önkritikára, hogy az elsős gyerekek sokaságának lett így he ti 25 (!) tanítási órája.
7
A sikertörténet szerves részét képezte a tankönyvosztás is. Elszenvedőivé váltunk annak a kapkodó, hozzá nem értő, de a hatalmi érdekeket jól kiszolgáló cirkusznak, amit 2013-ban tankönyvosztásnak neveztek. A kritikusok előre jelezték, hogy gond lesz, természetesen hiába. A káosz bekövetkeztéért nem a KELLO dolgozói a felelősek, holott rajtuk csattant az ostor. Maga a rendszer rossz! Lehet ugyan toldozgatni-foldozgatni, de ezzel csak késleltetjük a bukást. A valósághoz az is hozzá tartozik, hogy jócskán vannak ma is olyan osztályok, ahol három tankönyv van forgalomban ugyanabból a tárgyból. Egyik a tartós tankönyv (amit a rászorulók ingyen kaptak), a másik az, amiért fizettek a szülők, s a harmadik pedig a pedagógusé. Persze a pedagógusok megoldják a problémát, az új kihívások okozta adrenalinfröccs pedig óv a rutinba szürküléstől.
8
Különösképpen visszatetsző, s egyben jellemző momentuma a kormányzati hozzáállásnak a pedagógusok besorolása az életpályamodell fokozataiba. Tapasztalattól, életkortól, szakmai tudástól, végzettségtől függetlenül mindenkit a pedagógus egy kategóriába soroltak be. Abba, ahova a pályán legalább három évet eltöltött kezdő kollégát, a pedagógus egybe… Az elemi felháborodás hatására módosult ugyan az előterjesztés, de ez sem megoldás, inkább csak tovább „szalámizza” az egyébként is megosztott pedagógus társadalmat. A rossznyelvek szerint nemsokára indul egy utánképző kurzus az ókori rómaiak számára, „divide et impera!” tárgykörben. A trénerek képzése – meg nem erősített hírek szerint – már folyik…
9
A januári megállapodás következménye a kollektív szerződés. A felek szeretnék ezt az „ágazati” jelzővel társítani, de nem lehet. Mert nem az. A törvény betűjét ugyanis nem kell belefoglalni egy ilyen dokumentumba. Az nem tartja vissza a kormányt, ha átlép rajta. Majd módosítják. A törvényt is, meg a kollektív szerződést is. 10 2013 őszén a Nemzeti Pedagógus Kar ideológiailag túldimenzionált kormányzati erőltetése átlépte az ingerküszöböt, és közös fellépést eredményezett. Először a Hívatlanul csoport által szervezett „nagytakarítás” toborozta egy táborba azokat, akik számára nem elfogadható a korporatív államhatalmat támogató (Mussolini által kiagyalt) szervezet létrehozása. A kezdeményezőkhöz az elsők között csatlakozott a PDSZ, végül a másik pedagógus szakszervezet is felsorakozott a bojkottot meghirdetők közé.
11
Az oktatási kormányzat nem tud, illetve nem akar mit kezdeni azokkal a szakmai, valamint szakmai érdekvédelmi szervezetekkel, melyek véleményt mondanak tevékenységéről. A közoktatás valódi érdekeit figyelembe vevő szempontrendszerükkel szemben kizárólag politikai, hatalomtechnikai érveket tudnak felsorolni. Nem véletlen, hogy minden szakmai kihívás elől kitérnek. Ennek eklatáns példája az októberi miniszteri értekezlet, ahol a többször visszaigazolt részvételi szándék ellenére egyetlen kormánypárti politikus jelent csak meg, Andrásfalvy Bertalan. Köszönet érte, tisztelet neki!
12
Decemberben megérkezett a 2012-es PISA-mérés eredménye. A kormányzat most sem vizsgálta saját felelősségét, inkább „emútnyócévezett”… Pedig a napnál is világosabb, hogy az okok összetettek. 2010 óta a rendszerváltást követő oktatási együttgondolkodás drasztikus és tudatos átalakítása folyt. Rövid távon ez akkor is minőségromlással jár, ha egyébként az irány helyes. Ha a cél jó (az oktatás színvonalának emelése), de a választott út zsákutca, akkor a hosszú távú következmények kudarcosak. Az államtitkárság képtelen tolerálni az álláspontjától eltérő véleményeket. Ennek levét az ország issza meg.
13
A totális átalakítás következő lépéseként megszüntették a tankönyvpiacot. Az államtitkári indoklás szerint ez azért jó, mert a verseny kizárása olcsóbb, magasabb színvonalú tankönyveket eredményez. Hallottunk ilyet eleget a múlt század második felében. A retronosztalgia lehet, hogy hatékony kampányeszköz, viszont határozottan minőségellenes, és diszkriminatív, bár bizonyos aspektusból nézve lehet akár piacbarát. Biztos van olyan „kofa”, aki baráti kapcsolatban áll a piacot felügyelőkkel. S ez járhat – nagyon – hasznos következménnyel az életében.
+1
Megjelent az államtitkár évértékelő nyilatkozata. Sokadszorra tudhattuk meg, hogy a sikertörténet megállíthatatlan. Nos, itt a 13+1-es szelvény. Nem, ne dobjuk be sehová, nincs olyan fogadóiroda, mely értékelné. Megteszi ezt majd a jövő.
Tuti nyerő? Tuti bukta?
A járomba hajtók mindig örök időkre készülnek. De a történelem a tanú rá, hogy minden örök időkre készülő téved. Az örök idő nem hagyja magát leigázni, járomba hajtani. Nem lesz ez másként most sem. Kérdés, hogy mennyi időt hagyunk elveszni ostoba bozótharccal, kiszorítósdival. Pedig értelmes párbeszéddel, valódi érvekkel meg lehet találni a helyes utat, kitölthető egy nyerő tipposzlop. Diktátumokkal nem.