Aki, hogy azonnal leszögezzük, nem műkörmös, nem Felcsúton lakik, sőt legjobb tudomásunk szerint futballklubot sem finanszíroz, ellenben cége tényleg jól menő cég, a magyar fűszerpaprika-termesztés negyven százalékát adja, a rokon pedig, Gyapjas Károly, köztiszteletben álló agrármérnök, kiváló ember. Hogy ilyenkor mi van. Hogy ilyenkor is rokon-e a rokon, elítélendő-e, hogy a legbefolyásosabb államtitkárnak, a trafikkorrupció központi alakjának a kvázi nagybácsija nyer, olyan országban, ahol köztudottan etc., etc...

Ha már ugye Lázár államtitkár elkövette azt a végzetes hibát, hogy nem jelentette ki a sajtóban határozottan, hogy neki ugyan van nagybátyja, de nem tekinti őt rokonnak, vagy ha rokonnak mégis, akkor hozzátartozónak már nem; amint arra még emlékszünk, Budai Gyula államtitkár is éppen így védekezett egy zavaros földpályázati ügyben, más kérdés, hogy aztán a bíróság az unokaöcs apósát mégiscsak rokonnak nyilvánította.

Nem mintha ne volna kézenfekvő megoldás. Lázár államtitkár szenvedélyesen szereti a családját és rokonait, ha kell, a tűzbe megy értük, a nagybácsit pedig foggal-körömmel védi, ha bántják, akkor is, ha nincs kampány. Ami viszont a nagybácsi szempontjából annyit tesz, hogy nem ő, hanem az unokaöcs államtitkári posztja az összeférhetetlenség oka, ebből kifolyólag, ha Lázár államtitkár igazán óvni akarná rokonságát a nemtelen támadásoktól, akkor a nagybácsi és a magyar fűszerpaprika érdekében azonnal felfüggesztené az állását legalább addig, amíg az ország teljes termőterülete a családé nem lesz.

Kíváncsiak volnánk továbbá arra, hogy mit szól az egyébként allűröktől mentesen élő és a paraszti származását soha nem szégyellő nagybácsi az unokaöcs legutóbbi vadászkalandjáról.

Jaj, ne ijedjünk meg, nem a helyszínbe kötünk bele, hogy Lázár államtitkár a soponyai volt Kádár-féle vadászházba szállásolta be magát és arisztokrata vendégeit, s nem is a mulatság saját zsebből fizetett hárommilliós költségét firtatjuk, mert hiszen közpénz jelenlétét feltételezni se mernénk, miképpen a kilőtt 913 fácánt sem olvasnánk a fejére; annak idején Czinege Lajos óránként lőtt ki ennyit helikopterről, ehhez képest Lázár államtitkár még csak az út elején tart.

Hanem hogyha az ember ennyire szereti és becsüli a nagybátyját, miért nem hívja meg egy ilyen mulatságra, ahol aztán bemutathatná őt legújabb barátainak, Habsburg-Lotaringiai főhercegnek, liechtensteini hercegnek, magyar grófnak és főhercegi húgnak, plusz magyar színész hisztérikás zongoristafeleségének, hogy aztán a vadászház eldugott sarkában fényes kordbársony szmokingban és eltartott kisujjal koccintsanak fél bögre Ferenc József keserűvel abból az alkalomból, hogy Lázár unokaöcs immáron megszűnt a miniszterelnök egyszerű, rang nélküli államtitkárának lenni, felsőbb társadalmi osztályba lépett, és kéretik ezentúl ennek megfelelően viselkedni.

Jó is az, János öcsénk nagybácsijának lenni. Megkérni őt, otthonában hadd ülhessünk bele mi is a legújabb vagyonnyilatkozatában feltüntetett karosszékbe, amely személyesen gróf Széchenyi Zsigmond tulajdonát képezte egykoron, majd elképzelni, amint az afrikai szavannán egyszer csak megjelenik a hajtó, s jelenti öcsénknek, hogy méltóságos uram, az oroszlán előállt.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Lázár kiragadná a beragadtat