Azért nem úgy van az. Még itt és most sem. Nem úgy van az, hogy a miniszterelnök, a belügyminiszter meg a katasztrófavédelem országos parancsnoka kocsiba vágja magát, haladéktalanul és egyébként nagyon helyesen a döbbenetes, a vád szerint tíz ember halálát követelő vörösiszap-tragédia helyszínére hajtat, de előtte füttyent valamelyik általa ismert vagy neki ajánlott szakembernek: készüljön, mert mindjárt ott lesz érte az állami autó. 

Tartson velük Kolontárra és Devecserbe, azért, hogy ott ő szakértsen. A szakértőnek a hivatalos eljárásrend megkerülésével felkért professzor pedig az első telefonszóra ment, látott, saját cégével laboratóriumi vizsgálatokat végzett. Nem is lett volna semmi baj, elvégre miért ne lehetne vörösiszap-ügyben is tanácsadója a mindenkori kormánynak, elfér a többi között.

Csak hát a tragédia felelőseit kereső büntetőperben a napokban kiderült: jószerével ennek a professzornak a szakvéleményén alapul a vád. A büntetőeljárási törvény azonban előírja: az eljárásrend szerint elsőbbséget élvező szakértői névjegyzékből kell választani, mégpedig kirendelői határozattal, amelyben konkrétan meg kell fogalmazni a kérdéseket is. Ezeknek a követelményeknek a hiányában a Veszprémi Törvényszék kizárta a geotechnikai „eseti szakértőt”. Lehet, hogy ez a sors vár egy másik „szakértőre” is, akit egy rendőrtiszt vitt a helyszínre, s a JogÁszblog állítása szerint az árvízvédelmi törzs résztvevőjeként volt jelen. Az ő „szakvéleményének” kérdésében a büntetőtanács később határoz.

A bíróságokat mindkét politikai oldalról sokszor szidják Magyarországon. Ítéleteik persze véleményezhetők, kritizálhatók, miért ne volnának azok. Tévedhetnek, s bizonyára tévednek is. Függetlenségüket azonban ez idáig nem tudta durván visszanyesni a hatalom. Ollójuk rendre kicsorbul bele. Nem volt sikeres az ügyek áthelyezésére tett átlátszó kísérletük sem, s nem csak az unió miatt. A jelek szerint a nyilvános támadásoktól nem rettentek meg a bírók, s eddig testületileg sem árulták el saját hivatásukat.

A hatalom szava a vörösiszap-perben sem tudta fölülírni a büntetőeljárási törvényt, bármi legyen is majd az ítélet. De nemcsak eljárásjogi szempontból, hanem tartalmi okokból is több mint aggályos lett volna, ha a kormány maga döntheti el, kit tekint és kit kér fel szakértőnek. Az a kormány, amelyik eddig is folyamatosan prejudikált a vörösiszap-tragédia okainak ügyében.

Ráadásul a vádlottaknak és védőiknek garanciális joguk, hogy a kirendeléstől számított 8 napon belül tájékoztatást kapjanak a szakértői munka megkezdéséről. Ez pedig semmibe veszett azáltal, hogy nem is volt kirendelés, „szakvélemény” azonban született.

Úgy látszik, kormánykörökben új divat van kialakulóban. A nekik nem tetsző bírósági ítéleteket vehemensen bírálni kész kormány vezetőivel néhányszor az általuk kiválasztott eseti szakértők is utaznak majd. Sokkal hatékonyabb volna persze, ha egyszerre bírót, sőt ügyvédet is választanának, szerződtetnének, s vinnének magukkal. Akkor aztán nem kellene sokat bajlódni a hosszadalmas, körülményes, elhúzódó eljárásokkal. A visszaúton az autóban megszülethetne az elsőfokú határozat. Sőt, ha a fővárostól messzire kellett menniük, akkor akár a másodfokú, a jogerős is.