Csányi Sándor egy dologban mégis téved. Nyáron még arról beszélt Lázár János soponyai vadászuram kapcsán, hogy milyen „tehetséges szervező, elvégre briliánsan bonyolította a trafikügyet is”. Amely csak első blikkre a hazai dohány-kiskereskedelem átjátszása látszólagos ifjúságvédelmi szempontok alapján; egyben a cigiáremelés hatékony eszköze is, nemkülönben a magyar újságos- és kisbolthálózat leépítésének mégoly hatékony módja.

Mondhatnánk persze, hogy négyezer sikeres, így politikailag lojális családi vállalkozás megélhetéséért még ez sem nagy ár, de nem lennénk sportszerűek azzal a pár száz becsületes, politikától teljesen független vállalkozóval, akik nem a hazai kereskedelmi láncok és pár dohányipari csoportosulás, valamint kormánypárti politikusok strómanjaiként működtetik a trafikot annak reményében, hogy most aztán beültek a tutiba, hanem valóban üzleti tervet írtak, osztottak, szoroztak, üzlethelyiséget béreltek, vagyis saját pénzüket kockáztatták. Most pedig buknak, jobb esetben vegetálnak, és már az első fél évben boldog-boldogtalan lehúzta őket kisebb-nagyobb összegekkel, a magyar állam hatékony közreműködésével. Így még a strómantrafikoknak sem megy túl jól a bolt, hiába emelték fel Lázárék 10 százalék fölé a cigi haszonkulcsát.

A központi szándék és a cinikus tervek ugyanis nem elegendőek a jó üzlethez. Nyilván vannak az országban jól menő, zsíros hasznot hozó trafikok, de halkan teszem hozzá: ezek mögött a politikai hátszél mellett azért van némi kereskedelmi tapasztalat is. De a vak is látja, hogy mára a belvárosi trafikok is elkezdtek bezárni, amin nem lehet csodálkozni, mert ha ötven méteren belül van kettő, az egyik fölösleges. Bukja a bérleti szerződés idő előtti felmondásáért fizetendő bánatpénzt, azt az összeget, amelyet az üzlet kialakításába kellett ölni, s most költheti el újra, az új helyen. Üzletileg ez egyáltalán nem vicces, mert a súlyos százezrekkel, adott esetben milliós mínusszal máris borult az üzleti terv, amely alapján ugyebár a nemzeti dohánykereskedelmi tröszt szakemberei döntöttek a koncesszióról.

Júliusban e vállalkozók elindultak vadonatúj pénztárgépekkel, amelyeket most aztán dobhatnak ki és cserélhetnek online kasszákra. Egy-két „százas” ismét a kukában landolt. Aztán szerencséje van annak, akit még nem raboltak ki: a júliusban drága pénzen kialakított kirakatról a mattfehér, átláthatatlanságot biztosító fóliát most majd csak levakarja valaki – jó pénzért. A trafikrendszer viszont ettől még nem lesz átlátható.

A közvélemény nem, maximum a trafikos érzi, ő is csak az első fél év váratlan fordulatai alapján, milyen kevéssé kiszámítható partnere őneki a magyar kormány. Hiába növelték meg az árrést, ez sovány vigasz, mert a cigicsempészet virágzik, a bevétel pedig hiányzik a trafikokban. Tegyen veled jót a Fidesz–KDNP, mondom eztán a haragosaimnak, és a figyelmükbe ajánlom a nemzeti dohányboltok tanulságos történetét.

„Technikai ok miatt zárva” – szerencséje van annak, akit még nem raboltak ki