Kiverik az üveget, és a fakeretbe kevés habarccsal pillanatok alatt felraknak egy vékony falat. Az eredmény legalább annyira siralmas, mint amennyire tökéletes: se ki, se be nem látni.

Csakhogy e falak mögött még élnek pár millióan.

Európában egyedüli a magyar csoda, hogy az ablak viszonylag keveseknek hiányzik. Pedig azon keresztül friss levegőt és fényt lehetne beereszteni, tiszta időben az élet kinti jelenségeire is vetülhetne némi figyelem. De itt ez nem kell! A hiszékenyek országában az a boldogság, ha kicsit többet fogyaszthatnak a rezsicsökkentett áramból. Egy 25-ös villanykörte helyett akár másfél is világíthat. Magyarország megint jobban teljesít. Hogy néhány év múlva lesz-e áram és mennyiért, azzal ki a fene törődik? A televízió is a mostani, a rezsicsökkentett árammal működik, és olyannyira hasonlít a valódi ablakra, hogy jobb, mint az eredeti. Nem jön be rajta a szmog! A szellemi szmogot, a hazugságot pedig, ami belőle árad, még élvezni is lehet. Ki ne szeretné a tündéri káprázatokat, amilyeneket az igazi ablak sohase mutat! Andalodni jó! És legegyszerűbb haragudni a zavaró külvilágra, melyet végre elfalaztak a belső akolmelegtől! Erős jelek vannak rá, hogy odabenn sokan megszerették a befalazás prófétáit.

Az eleve mindenből kirekesztett ellenzék egyelőre nem éri fel a vakká tett ablakok párkányát. Így, ahogy próbálja, nem is fogja. Nagy az idő kényszere. Az ünnepi csöndben mintha most el is indult volna valami. Hátha mégis igazuk lesz azoknak, akik szerény hatókörükkel, ám annál nagyobb meg győződésükkel azt mondják, hogy a kintiek teljes és feltétel nélküli összefogásával át lehetne törni a falat. Délcegebbnek kéne lenni! Két-három tégla kiütésével be lehetne kiáltani a bentieknek, hogy „Testvéreink! Néhány haszonélvező kivételével nem kocsonyát, hurkát, kolbászt, pecsenyét, hanem mákonyt esztek reggelire, ebédre, vacsorára. És mivel változatlanul korog a gyomrotok, közben feleszitek a gyerekeitek, az unokáitok nyugdíjpénztárát, takarékbankját, iskoláit, az egész jövőjüket. Cselédek lehetnek majd az új földesurak tőletek elorzott földjein.” Ezt a kintiek jobbára tudják, a majdani Főméltóságú Úr kisvasútját meg a stadionjait is, de még ott se elegen. Nem árt a bekia bálással legalább őket megerősíteni. A bontókalapácsot már elnevezték. Úgy hívják: összefogás.

Biztatásul azt is el kéne kiáltani, mert eddig a kintiek is csak az ellenkezőjét látták, hogy idekint nem hatalmi osztozkodás folyik, nem régi-új ülepek keresik a bársonyszékeket, hanem ország- és nemzetmentésre gyűlik az erő. Ehhez egy kis hitelesség ajánltatik.

Mozdult valami, de vele mozdult a panasz, hogy hány bársonyszékről kell lemondani. Holott ország- és nemzetmentésről volna szó! Ha csakugyan arról. Hitelesség helyett van itt egy kis turpisság. Ugyanis akadnak a demokratikus ellenzékben, akik a közös fellépésért nem kérnek cserébe sem parlamenti, sem kormányzati helyet. Ezt sem volna szabad elhallgatni. És azt sem, hogy több a balnál a több. Nem ám csak kint és bent van, hanem lent és fent. És a kintben sem csak baloldal. Odabent a lentiek többsége alélva csodálja a fentieket, idekünn azonban a lentiek tele vannak kétellyel a fentiekkel kapcsolatban. Megeshet, hogy a közömbösökön túl azok egy része se megy majd el szavazni, akik pedig tudják, hogy most nagyon kellene. Nem fér rá a becsületükre, hogy olyanra szavazzanak, akihez már csak azért sincs semmi közük, mert azt imitálja, hogy itt egy szabad választás lesz a sok közül. Jön az új kormány, aztán lesz valahogy. A kinti lentiek nem hogy nem ennyire ostobák, hanem egyáltalán nem azok. Azért vannak kint. Hiszen bekéredzkedhettek volna bentre. De nem tették.

Nem a lehetetlenre, a szabályos kormányzásra kell törekedni, hanem a lehetségesre! A demokratikus ellenzék egységes tömbjének támogatásával egy olyan időleges kormány megbízására, amely a demokrácia és a jogállamiság visszaállítását vezérli, és megalkot egy új választási törvényt, amelynek alapján mihamarabb ki-ki arra szavazhat, akit a meggyőződése és a becsülete megkíván. Akár két éven belül. Emögé védelmező többség állítható! Ehhez nem kell egybeönteni a marhapörköltet a somlói galuskával. Az rosszabb, mint a benti mákony, mert még gusztustalan is. Gyomorszájba vágó kép. De nem egészen igaz. Az étlapon jól megfér egymás mellett a kettő. Épeszű emberek külön fogyasztják. Az vizionálja a kettő összeöntését, aki szabályos kormányzást képzel el. Olyan pedig nem lesz, mert a kialakult helyzetben nem is lehet! Nem jön össze rá elegendő szavazat. Ha véletlenül mégis, az ilyen kormány a békemenetelők és a stadionmámorban újra felbuzdult kukaborogatók miatt két éven belül kényszerül elmenekülni. Hová? Mindegy. Az országgal együtt hullik ki Európából és a demokratikus szabad világból. Hosszú időre.

Maradnak, sőt szaporodnak a befalazott ablakok. Legfeljebb újabb fiatalok zárják be kívülről az ajtót. És vissza se néznek.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.