Olvashatta nálunk a kedves olvasó: a kormány közoktatás-fejlesztési stratégiája éppen ellentétes irányba mutat, mint amerre a kormány halad. És nem azért, mert irányváltást jelez. Hisz épp azt helyesli ezen dolgozat egyik része, aminek az ellenkezőjét hirdeti a másik. Kérdés, mitől hasad a kormányzó tudat.

A dokumentumokban szereplő két ellentétes iskola nagyjából két ellentétes államfelfogásnak felel meg. Az egyik annak, miszerint az állam szolgálja a polgárt, a másik annak, miszerint a polgár az államot. Ami jó szolgáló iskolának, nem jó szolgaképzőnek. És fordítva.

Ha az államnak az az elsődleges (bár persze nem kizárólagos) feladata, hogy polgárai földi jólétét, szabadságát, kibontakozását szolgálja, hogy minél jobb feltételeket biztosítson számukra ahhoz, hogy földi életüket arra használják, amire szeretnék, akkor ennek megfelelő iskolát kell üzemeltetnie. Ezekben azokat a kompetenciákat fejlesztik, melyek az érvényesülést, (munka)piaci helytállást, adaptációs és döntési képességet, társadalmi integrációt, tájékozódást, az információk minél szélesebb körű fölvételét és minél hatékonyabb szűrését, az önálló véleményalkotást, meggyőzőképességet, kapcsolatteremtő és -fenntartó, közösségalkotó erőt szolgálják. Az ilyen iskolában az egyéni sajátosságokra, a lélektani tényezőkre, a gyerekek kíváncsiságára, érdeklődésére, fantáziájára, kreativitására építenek; sokszínű társadalmi világ és sokféle vélemény veszi körül a diákokat; nem sajnálják az időt az alapkészségek kialakítására, az informatikára, a nyelvoktatásra, beszélgetésekre, egyéni és társas alkotómunkára; s a gyerekeknek széles körű választási lehetőségeket biztosítanak. Legalábbis ez az az ideál, ami felé törekednek. Ennek érdekében nálunk alapítványi iskolák tettek sokat, liberális oktatáspolitikusok ezt-azt.

Ha viszont az államnak az az elsődleges feladata, hogy valamely „magasabb célt” szolgáljon, isteni küldetést teljesítsen, fölkent uralkodó, vezér dicsét növelje, a nemzeti öncélúság létparancsát kövesse avagy a történelmi törvényszerűséggel meghatározott jövőt építse, akkor a fent jellemzett iskola maga a dögvész. Szekuláris, kozmopolita, liberális dögvész. Merénylet az Isten, a nemzet, a Szent Korona és az egy-a-tábor vezérlő tábornoka ellen. Mindent el kell pusztítani, ami az irányába mutat. Ha az állampolgárt magasabb célnak kell alárendelni, egységes célkövető mechanizmusba kell beépíteni, akkor egyéni sajátosságait, kezdeményezőkészségét, függetlenségét, nyitottságát, döntési képességét, mozgásszabadságát, kreativitását a minimálisra kell csökkenteni. Mindent készen és egységesen kell beletáplálni.

A tudathasadás magyarázata az, hogy a kormányzó hatalom érdekei széttartanak. Ha a polgári demokráciában elérhetőnél totálisabb és bebetonozottabb hatalmat akarnak, akkor a „magasabb cél” számára ki kell sajátítaniuk az országot és polgárainak létét és tudatát. Amíg viszont átmeneti helyzetben vannak, és választásokat kell nyerniük, szolgáló államként is pályázniuk kell a választók kegyeire. Másrészt önmaguk, elitjük és privilegizált társadalmi bázisuk számára mégiscsak biztosítani kellene a hatékony és szellemileg is, anyagilag is komfortos polgári lét feltételeit. Csak nem felelhet meg nekik olyan szörnyű iskola és olyan szörnyű ország, amilyen a céljaiknak megfelel!