Nem véletlenül éppen most kelt útra a brit Mail on Sunday riportere, hogy kétezer kilométeren át, napokig buszozzon Bukarestből Londonig; Nagy-Britanniában boldogulni próbáló román vendégmunkások társaságában, akik – bolgár társaikkal együtt – január elsejétől vállalhatnak szabadon munkát az unió tagországaiban.

A konzervatív vasárnapi lap eddig is élénken táplálta David Cameron brit kormányfő vendégmunkás-ellenes hisztériarohamait, amelyek elsősorban a konzervatív párton belüli hatalmi harcát tükrözik. A miniszterelnök a hét végén, a BBC-nek adott interjújában ment ismét neki a „népvándorlóknak”, mondván, az unió 2004-es bővítése óta másfél millió közép- és kelet-európai települt le tartósan Nagy-Britanniában. Nemcsak szakképzettek, akikre persze szükség van, hanem sokan olyanok is, akik csak a szociális juttatásokért kelnek útra.

A kormányfő népbarát kirohanásai lassan beérnek a brit közvéleményben. A hét végén került nyilvánosságra az az ugyancsak a Mail on Sunday megbízásából készült országos felmérés, amely szerint a britek immár 50:33 százalékos arányban voksolnának az unióból való kilépés mellett, a múlt júniusi 45:44 aránnyal szemben. Az pedig már csak adalék az „új népvándorlásról” elburjánzó disputához, hogy Németországban lehülyézésig fajuló vitával kezdődött az újév a nagykoalíciós kormányban: „juttatásturizmus” kontra szabad munkaerő-áramlás alapon esett egymásnak a románok és bolgárok „várható rohama” miatt a bajor konzervatív CSU és a kormány két szociáldemokrata minisztere.

Ebben a háttérben jelent meg tehát a hét végén Allan Hall riportja a buszról. A vendégmunkások – nem ok nélkül – abban a tudatban indultak útnak, hogy gyanakvás és bizalmatlanság kíséri majd őket. Nos, a várt gyanakvás és bizalmatlanság légkörében megtett kétezer kilométerről egyetlen atrocitást tud megemlíteni az újságíró, azt is a magyar határról. Ahol is a határőrök megállították a buszt, és 300 euró „díjat” követeltek, azzal fenyegetőzve, hogy ha nem kapják meg, 12 órára feltartóztatják a járművet, és minden csomagot, menetokmányt átvizsgálnak. Az egyik sofőr szerint „mindig ez történik, látják, hogy románok vagyunk, és ez zöld jelzés arra, hogy kifosszanak bennünket. Ez korrupció, de fizetünk, mert fizetnünk kell”. Panasz nélkül körbeindult hát a kalap a kenőpénz összegyűjtésére.

A magyar kormánynak – nem csak az uniós polgári szabadságjogok érvényesítése okán – érdeke a szabad munkavállalás fenntartása. Már csak azért is, mert aligha tudna itthon mit kezdeni a ma az unióban dolgozó 300–500 ezer magyarral, ha egyszer – akár csak kényszerűségből – hirtelen haza kellene térniük. Munkát itthon senki sem tudna adni nekik. Az pedig az ország szégyene, hogy az uniós vitákhoz Magyarország csak az unióba megkésetten érkezett „keletibb” nincstelenek kifosztásával tud hozzájárulni. A „barbár” kelet-schengeni határt őrzők riasztóan alantas képével.