Kúria–devizahitelesek 1:0
A szerződés, az szerződés. Nem is ezt, hanem „az előre nem látható gazdasági válság befolyásának” tulajdonított, egyre emelkedő devizaárfolyam törlesztéskori rendszeres érvényesítését kifogásolom ezeknél a hiteleknél. Egyik devizahiteles ügyfelem törlesztésének induló árfolyama – a banktól kapott tételes, „forintban fix törlesztésű” című tartozáskimutatása szerint – ötévnyi törlesztés után 48 százalékkal lett magasabb, ez éves átlagban 9,6 százalékos árfolyam-növekedés. Mennyit fizetne vissza a 17 éves futamidő végére, ha folytatná a törlesztést?
Másik devizahiteles ügyfelemnél négy év alatt 8,5 százalékos átlagos árfolyamemelkedés jött ki. Mennyit fog visszafizetni a tízéves futamidő végén? Valóban úgy gondolja a Kúria, hogy az árfolyamkockázat ilyen mértékű növekedése, különösen ilyen nagy összegű és hosszú futamidejű ügyleteknél, nem ütközik a jó erkölcsbe, és nem irányul lehetetlen szolgáltatásra? A devizaalapú hitelt helyesebb lenne devizaelszámolású hitelnek nevezni. A hitelkérők ugyanis forinthitelt kértek és kaptak, amit a szerződésben azonnal devizára számolt át a bankjuk, és a törlesztés összegét nem forintban, hanem ebben a devizában állapította meg.
Ezért álságos az a szerződési kitétel – ha van ilyen a szövegben –, hogy a visszafizetés egyenletes (annuitásos) módszer szerint történik. A devizában meghatározott törlesztőrészlet összege ugyan változatlan, annak forint ellenértéke azonban naponta változik, és a törlesztés napján érvényes árfolyamon számolja el a bank. Elsősorban az árfolyamemelés és annak ilyen rendszeres érvényesítése, nem pedig az árfolyamrés (ami ősidők óta a bank haszna, a valutapénztáraknál kifüggesztett jegyzésből kiszámítható a vételi/eladási különbözet, ami akár 400 forintos árfolyamnál is teljesítheti a Kúria egyszázalékos előírását), és nem a kamatemelés (amit a bankok az árfolyammal szemben egyelőre nem naponta, hanem ennél hosszabb időperiódusokban vezetnek be) teszi elviselhetetlenné ezeket a szerződéseket.
Olyan ez, mintha 3000 méteres futóverseny minden száz métere után bejelentené a versenybíró, hogy a távot megtoldja újabb száz méterrel. Következmény: a versenyzők sorban kidőlnek, mert nem erre készültek. A törlesztőrészletet a tőke, a kamat és kezelési költség szentháromsága képezi. Ennek együttes forintellenértékét egyszer a devizaárfolyam növeli, miközben az adósok jövedelme nem növekedik, sőt sokan az „előre nem látható hazai gazdasági válságnak” tulajdoníthatóan elveszítették kereseti lehetőségüket, és választaniuk kell megélhetés és hiteltörlesztés között (ezt a gazdasági eseményt az oklista nem tartalmazza).
Amikor pedig a kamatösszetevő mértéke önmagában is emelkedik, ez második emelő hatást fejt ki az esedékes törlesztés forintellenértékére. Külön értelmezést igényelne a Kúria részéről a kezelési költség devizában való felszámításának kérdése, különösen azért, mert a banki ügyintézők forintban kapják a fizetésüket. A „jogegységi döntésben” szó esik e szerződések semmissé nyilvánításáról is. Az eredeti állapot jogi értelmű visszaállítása a devizaelszámolású hiteleknél azért nem lehetséges, mert az adósok a kapott kölcsönből megvalósították a kölcsönfelvétel célját, lakást, autót, egyebet vásároltak, vagyis felhasználták a számlájukon jóváírt kölcsönösszeget, ezért annak egyösszegű visszafizetése csak újabb hitelfelvétellel történhetne, amit az ő korlátozott hitelképességük nem tenne lehetővé.
E helyzet rendezésére írásban azt a megoldást ajánlottam a Kúriának, hogy per esetében igazságügyi szakértő a tárgyaláson kiszámíthatná: mennyit fizetne vissza az adós a törlesztés induló árfolyamán a teljes futamidő végéig számítva, valamint az adott napig mennyit törlesztett már az árfolyam- és kamatemelések együttes hatásaként. A kettő közötti különbség lehet a bank és adós közötti időközi elszámolás alapja, amelyet az adósok a bíróság előtti alku után fizetnének a banknak a bíróságon kialkudott árfolyamon, a bank pedig elégedjen meg az így elérhető bevétellel, mert sokkal többet a fedezetül lekötött ingatlan értékesítése során sem kapna meg a végrehajtási költségek és az újraértékesítés nehézségei miatt.
Peres eljárás nélkül a bankok maguk is kezdeményezhetnének ilyen tartozásrendezést az adósaikkal, mert házon belül elvégezhetik a fenti számításokat, ha belátnák, hogy ezzel a gerillakonstrukcióval saját potenciális ügyfélkörüket teszik tönkre, és rontják saját üzleti eredményüket. Nem a hídnál kell gondolkodni az átkelésről, hanem már az útvonal megtervezésekor. A bankok felelősségét a kialakult helyzetért közvetett módon maga a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv. VII.30.078/2013/14. számú (2013. július 4-i keltű) közbenső ítéletének 6. oldalán található megállapítás tartalmazza: „A fogyasztók védelmét az indokolja, hogy ők a kölcsönt nyújtó professzionális gazdasági szereplőkhöz képest információs hátrányban vannak, a kölcsönt nyújtók intellektuális, szakmai és kommunikációs erőfölénye a kölcsönszerződés megkötésekor, illetve a jogviszony egész tartama alatt egyértelműen fennáll.”
Ez a megállapítás világosan utal a bankok erőfölényére (amit a kamatemelés jogi alátámasztása érdekében sokféle lehetséges gazdasági eseményt felsoroló, 275/2010. [XII. 15.] kormányrerendelet – a hírhedt oklista – tett peres úton megtámadhatatlanná), egyben igazolja az adósok banki és pénzügyi szakmai tudásának hiányával való banki visszaélést. A rendelet azonnali és visszamenőleges hatállyal történő visszavonása lehetővé tenné a Kúria és rajta keresztül a bíróságok számára e konstrukció emberarcú rendezését: a szerződések fent javasolt újraszámolását.
Valójában arról kellene döntenie a Kúriának, hogy a jog és a való élet közül melyik az elsődleges. Ami a kamatlábak, árfolyamok emelkedését illeti, a nyugati bankfelügyeletek napjainkban milliárd eurós büntetésekkel sújtják azokat a bankokat, amelyek üzletkötői 2008 óta saját elhatározásukból feljebb „tupírozták” a kereslet/kínálat alapján alakuló pénzpiaci kamatlábakat, árfolyamokat. Erről külföldi újságcikkekből értesülhetünk, pedig azok már korábban begyűrűztek a zsebünkbe, csak ez itthon valahogy elkerülte a hazai szakmai felügyeletek figyelmét. Justitia alszik, nem kicsit, nagyon.
A szerző okleveles közgazdász
*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
