Tamás Ervin: Fideszes mélyszántás
Ömleni fog. Annyi állami kommunikációs pályázat még nem született, mint amennyi most fog. Annyit még nem konzultáltak, leveleztek, értesítettek, bemutatkoztak, pontosítottak, kérdeztek és kérdés nélkül válaszoltak nekünk, mint amennyire most lesz szükség.
A vonalas telefont fölvenni már eddig is rizikós volt, mivel általában egészségügyi szűrővizsgálatra hívtak, érfestést, gyógyplédet vagy üdülőt kínáltak, kérdezőbiztos vagy géphang szólt a kagylóba. Postafiókunk spamekkel lesz tele. Valahogy meg kell minket közelíteni, be kell cserkészni, meg kell minket valamiről győzni, vagy éppen valamitől távol kell tartani. Mindenkiből fiókmagyar vizsla válik: gyanakvóan szimatol, ugat, óvatosan kóstol, odakap, harap, marcangol. Felszántják velünk az országot.
Listák, címek, szoftverek, aktivisták autóval, busszal, lóháton. Közszolgálati adók, TV2. Fórumok. Kibérelhető vagy már foglalt termek, félreeső zugokban, kényszerűségből kiskocsmákban tartott sajtótájékoztatók. Spotok, plakátok, füzetek. Ijedtség és ijesztgetés. Büszkeség és szégyen. Ígéretek, ajándékok. Számok, számokkal szembeni tények. Tömegrendezvények tömeggel és tömeg nélkül, ízléshatárral és határok nélkül. Szétesés és egység, biodíszlet, legyintés, bizalmatlanság, békemenet.
Soha nem látott kommunikációs hadjárat indul, nincs nap, hogy ne értesülnénk százmilliós, milliárdos állami összegekről, amelyek segítségével tájékoztatni kívánják a magyar embereket, hogy mi történt az érdekükben.
Az az MNB, amelynek fb-elnöke nemrég még megrótta Simor Andrást, hogy 45 millióért rendelt új arculatot, a modern emblémát szinte azonnal lecserélte ódivatúra, és most hatmilliárdért akarja világgá kürtölni hitelprogramját. A rezsicsökkentésre már eddig is szerteágazó kommunikációs holding épült, Orbán Viktor levele újabb állomás: a rezsicsökkentés ellenzőivel szemben 119 rezsifórumon „megszervezzük magunkat és (…) létrehozzuk a Magyar Csapatot”, amely arra hivatott, hogy a rezsicsökkentés ellenségeivel szemben mozgósítson. Világos? Mert értelmező publicisztikák, higgadt magyarázatok kevesek lesznek ahhoz, hogy az úthenger csikorgó hangját tompítsák.
A kormányzati reklámkiadásokból mindig is nehezen volt kiszemezhető, hogy mit fordítanak belőle érdemi tájékoztatásra és mit politikai propagandára. Ideális esetben ugyanis egyszerre mindkettőt szolgálhatja. Most azonban valószínűleg nemcsak a költségvetésből származó milliárdok elköltése lesz minden eddiginél szemérmetlenebb, hanem a tartalmuk is.
Ráadásul – szintén most először – egy olyan gépezeten belül fog forogni a pénz, amelynek tetemes része birtokon belül van: tulajdonosaik révén hirdetési cégek, baráti PR-csapatok, kézi vezérléssel irányított médiumok oszthatnak-szorozhatnak, jutalmazhatnak és büntethetnek, vethetnek morzsákat a kívülállók lábai elé, komoly haszonnal. Ezzel szemben jól hasznosítható a populista csali, hogy a pártok kampányra fordítható forrásaival csínján kell bánni, nem szórhatják a szélbe, mint eddig, hiszen az is az adófizetők pénze.
Ha netán valamiféle külföldi, alapítványi támogatásra derül fény, az egyenlő idegen érdekek szolgálatával. Olyan hazai vállalkozóból pedig kevés lesz, aki névvel, címmel mer szponzorálni a Fidesz által nem szívesen látott politikai szervezetet.
A kormány „szétszórja” a pénzt, és a sokmilliós kiadásokkal az a célja, hogy „saját gyalázatos tevékenységével szemben megpróbálja elhitetni az adófizetőkkel és a választókkal, minden rendben van”. Ezt Balsai István fideszes képviselő, ma már alkotmánybíró mondta 2008-ban.
