Dr. Pócs Alfréd, a Magyar Orvosi Kamara Heves megyei elnöke, az antikapitalista osztályharc veteránja, aki egy mai magyar „jobboldali konzervatívhoz” illő bolsevista szenvedéllyel harcolt az egri Markhot Ferenc kórház körül ólálkodó magántőke ellen, a múlt év végén besokallt és kifakadt: a kórháza borzalmas helyzetben van, a csőd szélén áll, megalázó módon bánnak vele, nem értékelik a kórházvédő hősök érdemeit, még el sem kezdődött az a rekonstrukció, melynek – a szocik alatt nyert milliárdokból – már rég meg kellett volna valósulnia.

„A térdprotézisre váró betegeink Guinness-rekordot állítottak fel... 2042 nap volt a várakozási idő idén október 15-én, hiszen az ekkor regisztrált előjegyzés 2019.május 21-re szólt... Látjuk, hogyan omlanak össze és halnak meg (a betegek) pár nap alatt, amikor a sok halogatás után a hitüket is elvesztik a gyógyulás lehetőségében.”

Mindezt Doros Judit cikkéből tudhatja a kedves olvasó, melyhez Dudus51 ezt a kommentárt fűzte: „Szörényiék úgy énekelték: »Miért hagytuk, hogy így legyen?« Ez az egri kórházban úgy szól: »Mi akartuk, hogy így legyen!« Ennyi...” Hát bizony. Pócs doktor már 2010-ben is tele volt panasszal, hogy mennyire rosszul mennek a dolgok a visszavívott ispotályban, de akkor még azt hitte, hogy a kormányváltással minden jóra fordul majd.

Meg is ígért miniszter, államtitkár, képviselő... mindenki mindent, pénzt, paripát, fegyvert, államosított bölcsességet, a gaz ellenségnek börtönt. Nem győzi most sorolni Pócs doktor, ki mindenki nem tartotta a szavát. Nem is fogja. Alsó fokú illetékesek üres válaszai jelezték, nincs a hőbörgő hadfi szavainak súlya.

Régen is sok vita dúlt az egészségügyi privatizáció körül, de abban mindenki egyetértett, hogy privatizálni valamilyen mértékben és formában kell. Az első privatizációs törvény, az első magáncéggel működtetett kórház a Fideszhez kapcsolódott. Egykoron mindenki tudta: a pazarlás megszüntetése, a racionális ellátásszervezés, az értelmes intézményszerkezet kialakítása, a feudális privilégiumok, az állammal finanszíroztatott magánbizniszek megtörése, a beavatkozások valós ellenértékének kiharcolása sem az állami, sem az önkormányzati bürokráciától nem várható.

A magáncégek átvállaltak nagy adósságokat, garantáltak jelentős fejlesztéseket, mert sok tartalékot láttak hosszabb távon a rendszer ésszerűsítésében. Volt is. Viszont nem volt egyenlő bánásmód, szektorsemleges adóztatás, a kötelező fizetésemelésre kompenzáció, sem reális költségekhez közelítő OEP-tarifák. Amikor e sok nehezékhez még hozzájött a zavarosban való halászgatás lehetőségét féltő orvoskaszt által hevesen támogatott fékevesztett bolsevista uszítás is, melynek Eger volt a gyújtópontja, az már sok volt a hendikepből. Az egész folyamat a visszájára fordult. A racionalitás felől az irracionalitás felé.

Az uszító főpróféták nemcsak a hiszékeny Pócs urat, hanem az egész hiszékeny országot átverték. Azzal, hogy nem kell ide semmiféle ésszerűsítő érdekeltség, csak jó magyar kormány, mely visszalapátolja az egészségügybe azt a sok pénzt, amit az idegenlelkű gonoszok kispóroltak belőle, meg jó magyar paraszti ész, mely mindent okosan eloszt és eldönt. Aztán a jó magyar kormány mégsem belelapátolta az egészségügybe a sok pénzt, hanem kilapátolta belőle, s a sokkal kevesebb pénzt aztán kiszámíthatatlanul és maximális önkénnyel osztogatja. Kiváltották a biankó receptet, amit Pócs doktoréktól kaptak.

Kórházvédők akcióban