A kampányidőszakban és azután sem egyszemélyes show-ra, hanem csapatmunkára készülök. A stratégiánk egyszerű: számítunk a budapestiek véleményére, és e szerint dolgozunk. A fővárosban a Fidesz elvesztette a választásokat. Nemcsak a felmérések mutatják ezt, elég csak beszélgetni a budapestiekkel. Orbán Viktor kézi vezérlése a fővárosban ezúttal is csődöt mondott.

A főváros Magyarország gazdasági motorja, tudásváros, virágzó kultúrájú metropolis, kedvelt idegenforgalmi célpont. Tévúton jár, aki ezt le akarja rombolni. Eddig sem sikerült, most sem fog. Az MSZP úgy döntött, hogy Tarlós István leváltásával engem bíz meg. Arra kaptam felhatalmazást, hogy csapatommal folytassam a munkát; annak a programnak a kidolgozását, amely ajánlat a budapestieknek.

Legfontosabb dolgom, hogy mindenkit meghallgassak, minden hasznos javaslatot beépítsek programunkba, és a lehető legszélesebb együttműködést szervezzem meg. A párbeszédet folytatjuk a városirányítás évei alatt is –csak így leszünk sikeresek. Mi kell Budapestnek? Empátia, szakértelem és nyitottság. Megtanultam, hogy a nehéz helyzeteket hogyan lehet a javunkra fordítani. A II. kerület polgármestereként jobboldalinak tartott polgárokkal is sikerült egyetértésre jutnom.

Ők változást akartak, most az egész város változást akar –friss levegőt, szabadságot. Ez óriási feladat, lehetőség és persze óriási felelősség! Vállalom a magam részét, ajtóm mindig nyitva áll. Nem adom parancsba az egyetlen „üdvözítő” megoldást –hisz általában nincs is ilyen –, én csapatmunkára készülök. Változás kell, mert a jelenlegi főpolgármester az elemi udvariasság szabályait sem ismeri. Durva, érzéketlen, gőgös vezetése lett a fővárosnak, amely csak ledorongolni, utasítani, félresöpörni képes. Ígérem, hogy az én kritikusaim nem járnak így. Jelölésem után biztató és bíráló kommentárok egyaránt jöttek.

Utóbbiakat is meghallgatom; a kritikusok véleménye és azok háttere is érdekel. Tarlós István egyik első döntése az volt, hogy képletesen és szó szerint is bezárta a Városháza kapuit. Tanúk és kritikusok nélkül akart cselekedni. Csak az ajtórésen kicsúsztatott üzenetekből értesültünk arról, hogy melyik színházat szánja a szélsőjobboldalnak, melyik utca vagy tér neve lesz más, vagy épp milyen zászlót rajzolgat. Majd amikor az egyik legnagyobb feladatába, a budapesti tömegközlekedés működtetésébe, fejlesztésébe is belebukott, a szakmai irányításért felelős vezetőre is rázárta az ajtót. Én főpolgármesterként egyetlen beosztottam munkáját sem hazudom majd tőlem független „természeti csapásnak”.

Nem nyílt levélben, hanem felmondólevélben tudatom, ha alkalmatlan a munkájára. Budapestnek szakértelemre, szakemberekre van szüksége! Ha a Tarlós utáni kármentés listáját vizsgáljuk, az egyik legfontosabb terület a fővárosi közlekedés. Autóst, gyalogost, biciklist és BKV-n utazót egyaránt sújtotta a kontár kaland; mindegyikük számára van javaslatunk. Ennek alapja azonban az új kormányhoz való viszony újragondolása, a budapesti források kibővítése lesz. Ma egy minden önállóságától megfosztott báb magyarázza, hogy miért nem kér és kap a miniszterelnöktől elegendő forrást a fővárosi feladatok finanszírozására. Budapest költségvetése ma körülbelül fele a négy-öt évvel ezelőttinek.

Ez végtelenül igazságtalan, hiszen a hazai GDP mintegy 40 százalékát a főváros adja. A budapestiek naponta 18 milliárd forinttal járulnak hozzá az ország költségvetéséhez. Nem könyöradományra van szükségünk, csak arra, ami jár; jelesül a fővárosiak által megtermelt bevételek 10 százalékára. Ez nem sok, ám egy 90 százalékos „adókulcs” is kedvezőbb feltételeket jelent, mint egy 95 százalékos. Nem vádolható szakértelemmel az a fővárosi vezető, aki még ezt sem számolta ki. Főpolgármesterként elsőként ezért fogok keményen fellépni a kormányfőnél. Szintúgy a kormánnyal kell majd megegyezni egy másik kiemelten fontos, személyes munkámmal alakított ügyben, ez pedig az oktatás.

Az előző ciklusban a vezetésemmel zajlott a fővárosi szakképzés átfogó reformja. Korszerű, jól felszerelt, versenyképes tudást biztosító intézményhálózatot hoztunk létre. Ezt a rendszert – számunkra elfogadhatatlan módon – ma már a kormány működteti, ha a rombolás annak nevezhető. Az iskolákat mára a fejlesztések elmaradása, eszközhiány és káosz jellemzi. Iskoláinknak az önkormányzatok jobb gazdái voltak, ezért elengedhetetlen a korábbi modell visszaállítása. Szó szerint létfontosságú a budapesti egészségügy jövője. A főváros által fenntartott kórházakat korábban kiszámítható működés, stabil pénzügyi háttér és folyamatos fejlesztések jellemezték.

Sajnos ez is múlt idő. Mára ez a tizenkét kórház eladósodott, a fejlesztések leálltak, olyan alapvető feladatokra sincs pénz, mint például egy tisztességes takarítás. Szakembereink ezrével menekülnek külföldre, a várólisták reménytelenül hosszúak. Elengedhetetlen, hogy a korábban a főváros által fenntartott kórházak visszakerüljenek az önkormányzat kezelésébe. Válságtól szenved Budapest kulturális élete, miután a Fidesz kultúrharcot indított. Garancia kell arra, hogy az intézmények vezetőválasztása nem párttagkönyv alapján, nem a szakma és a közönség véleményének totális semmibevételével zajlik.

Az oktatás és az egészségügy biztonságán túl gondolnunk kell a köz biztonságára is, ami ott kezdődik, hogy akár éjszakánként is félelem nélkül mehessünk ki a város bármely pontján az utcára. Még egy ügy, ahol lényegében egy bűncselekményt kell megakadályoznunk. A Városliget a főváros legkedveltebb közparkja; meggyőződésem, hogy zöld területként kell fejleszteni. Döbbenetes, hogy ma ki kell jelenteni, hogy ebben a városban ültetni kell a fákat, nem kivágni. Visszaadjuk a Városligetet a fővárosiaknak, a tervezett múzeumi negyedet nem itt, hanem a főváros más, használaton kívüli területén engedjük csak megépíteni.

A legfőbb vállalásom, hogy 2014-től Budapest nem egy párt, nem egy kontár kénye-kedve szerint éli majd mindennapjait. Saját kezünkbe vesszük a sorsunkat, újra a közösségé lesz a város. Ha kell, népszavazáson, nem pedig Kubatov-féle álkonzultációkon döntünk közös ügyeinkről. Az, hogy a mai vezetés milyen ellenszenvvel tekint Budapestre, leginkább a mindent átnevező és kiirtó buzgalomból látszik. A Normafa tönkretétele, a múzeumi negyed ügye mind a mi megálljt kiáltó szavazatunkra vár. Ma még kérdés, hogy az óbudai Római-partra tervezett gátrendszer Budapest vagy a Tarlós István volt III. kerületi polgármesterhez bekötött villa- és lakópark-tulajdonosok érdekét szolgálja-e.

Emberibb városvezetés kell. Nem bízhatjuk a városunkat újra olyan emberre, aki bűnözőként kezeli a fedél nélkülieket. A megoldásra kell törekedni a probléma elrejtése helyett. Budapestnek modernitásra, fejlődésre és biztonságra van szüksége. Valódi önkormányzásra, közösségi irányításra. Ez a győzelem nem rólam, az MSZP-ről vagy a baloldalról szól. Kizárólag Budapestről, az itt lakókról, dolgozókról, tanulókról. Nyitottan várom a véleményeket, javaslatokat és a kritikát is. A legfontosabb, hogy mi, budapestiek újra a saját kezünkbe vegyük sorsunk alakítását.

A szerző budapesti polgár, az MSZP főpolgármester-jelöltje

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.