Jég van a Városligeti Műjégpályán. Ez 2014 januárjában hír tud lenni Magyarországon, és hogyne tudna az lenni, hiszen előtte két napon át, éppen szilveszterkor és újévkor nem tudtak jeget csinálni az üzemeltetők, a hivatalos indoklás szerint a szokatlanul enyhe időjárás miatt.

Nem fogunk most arra emlékeztetni, hogy a hatvanas évek elején még júniusban is tudtak jeget készíteni jégrevü számára, s hogy ezekben a könnyű, tavaszias napokban is jégpályák százai működnek Magyarországon. A különféle hírportálok rákérdeztek, miként lehetséges az, hogy a nemrég 4,7 milliárd forintnyi, uniós támogatásból felújított Városligeti Műjégpályán leginkább csak alaszkai viszonyok között marad meg a jég.

A honi szakemberek az ősi magyar tradícióknak megfelelően név nélkül elmondták, hogy valamit kispóroltak a rendszerből, illetve „a 4,7 milliárdos keretből mindössze 500 milliót fordítottak a hűtési rendszer korszerűsítésére, ami irreálisan kevés”, az egyetlen megoldás az, hogy felszedik az egész csőhálózatot, és újat fektetnek le.

Mi magunk nem látunk bele a jégkészítés rejtelmeibe, azt pedig nem akarjuk elhinni, hogy Magyarország éppen a jégkészítésben nem teljesít jobban a világnál, ám hivatalos ember nem nyilatkozik. A jégpálya műszaki vezetője nem ad választ, még az is elképzelhető, hogy valahol az Alpokban van tanulmányúton, és nagyokat csodálkozik, hogy mi az a fehér, hideg, porszerű valami körülötte, amin oly mókásan csúszik a szánkó; a mai káderpolitikában minden előfordulhat.

A városháza mint tulajdonos szintén hallgat, a Nagy Fehér Főpolgármesteri Könyvből pedig, amely a magyarhoz közel álló nyelven a főváros világra szóló eredményeit összegzi minden pesti háztartás számára, valahogy kimaradt a Városligeti Műjégpálya.

Ortodox gondolkodásmód szerint ilyen botrány után a jégpálya vezetőjének le kellene vonnia a következtetéseket, és vagy a legelső tévécsatorna kamerájába mondania, hogy ez dilettáns rekonstrukció volt, ebből kifolyólag nem tudja garantálni legalább az 1896-os állapotokat, amikor azért minden további nélkül volt jég már november elején is, vagy ha ezt nem meri megtenni, akkor le kell mondania; nem nagy kockázat, nyáron majd a csónakázótó vezetőjének nevezik ki. De nem. Most már a műjégpályán is unortodoxia van.

A vezetőség, miután szilveszterkor bezárta a műjégpályát, mindenfajta skrupulusok nélkül videoüzenetben fordult a nyilvánossághoz, és ebben további jó korcsolyázást kívánt mindenkinek; s csakugyan, a videón vidám korcsolyázók róják a köröket a tükörsima jégen.

Mondhatnánk, hogy pontosan ugyanaz folyik kicsiben, mint nagyban, egyre bejáratottabb cinizmussal. Igaz, szó sincs arról, hogy a Közgép, netán Simicska Lajos személyesen vitte volna haza a jeget, ez csak egy szimpla, felejthető eset, elvégre alig 4,7 milliárddal szórakoztak; hőzöngeni majd akkor tessenek, ha nyáron, a júliusi kánikulában a csónakázótó fagy be; az most más kérdés, hogy arra is meglesz majd a válaszunk.

Vegyük észre, ezek már nem csupán hoppáli meg zsigói magaslatok, ez már világlátás, sőt életforma: úgy nincs jég, hogy eközben mindenki jeget lát, s ennek megfelelően is viselkedik. És csakugyan: amikor szilveszter előtt már bokáig érő víz borította a pályát, a pénztár akkor is zavartalanul adta ki a jegyeket anélkül, hogy bárkit is figyelmeztetett volna, odabenn nincs rendes jég. Érthető: a pénztárosnő háttal ül a jégfelületnek, egy kis fülkében, hogyan is láthatná, hogy van jég vagy nincs jég; nehogy már az alkalmazottakon verjük el a port.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa