A kormányától semmi sem áll olyan távol, mint az együttműködés, nyilván ezért nevezi a nemzeti együttműködés kormányának.

A társadalmi egyeztetés olyan számára, mint macsónak az előjáték: felesleges időhúzás ahelyett, hogy gyorsan rátérnének a lényegre. Orbán Viktor nem keres konszenzust, nem vár beleegyezést, erőből intéz mindent, ezért legfeljebb akkor hőköl vissza, ha ellenerővel találkozik. Például az unióval külföldön, a hallgatók tüntetésével belföldön, de az igazat megvallva, közel négyéves kormányzása során túl sok ellenhatással nem kellett szembenéznie.

A közoktatásban konkrétan semmilyennel. Annak ellenére, hogy 2011-ben mindenféle szakmai egyeztetés nélkül fogadtatta el a köznevelési törvényt. Olyannyira nem hallgatott senkire, hogy még az Országgyűlés oktatási bizottságának fideszes elnökén is átgázolt. Egy őrült, az európai trendektől elszakadó, retrográd törvény lett a végeredmény. Ha ellenerőt nem is jelentenek, az ellenzéki pártok egyre hangsúlyosabban kezelik az oktatás ügyét. A miniszterelnök ettől ugyan nagyon nem ijedhetett meg, de azt nyilván ő is látja, hogy az oktatás a szokásosnál fontosabb kérdés lesz a tavaszi választáson.

Hiába a sikerpropaganda, hiába a csend a pedagógusok és a szülők részéről, a közoktatás totális központosítása, a megfélemlítés, az uniformizálás, a beígért béremelés elmaradása, a felfordulás, a PISA-felmérés eredménye sokakat elbizonytalanított: mi van, ha az oktatást is olyan eredményességgel virágoztatja fel a miniszterelnök, mint a focit, ráadásul az utóbbi – az előbbivel szemben – még érdekli is? Talán ezt érzékelve, döntöttek a kormányban úgy, hogy kidolgoznak egy köznevelés-fejlesztési stratégiát, amely elvileg 2020-ig határozná meg a fejlesztési irányokat.

Üzenet: vannak még nehézségek, elvtársak, de a jövő biztos, a kormány tudja, mit miért tesz. Nagyszerű. Persze akarnok kutyából nem lesz demokratikus szalonna: az anyagot az iskolai téli szünet beköszöntével, december 21-én küldték ki a szakmai szervezeteknek egyeztetés céljából, és január 3-át jelölték meg véleményezési határidőnek. Meg sem várták, hogy a téli szünet leteljen.

Amíg a miniszterelnök síelt és fotókat posztolt, a pedagógusok megkapták a karácsonyi ünnepeket véleményezésre, ha már ennyire ragaszkodtak hozzá. A társadalmi egyeztetés kipipálva, a kormány elmondhatja, hogy ilyet is tud. Pedig a stratégia érdekes. Olyan kifejezések szerepelnek benne, mint a tényekre alapozott szakpolitika szükségessége, valamint a kompetenciafejlesztés fontossága.

Azaz köszönő viszonyban sincs a kormány oktatáspolitikájának eddigi három és fél évével. Láttunk már ilyet: a felsőoktatásban is előbb volt törvény, aztán készült el az ágazati koncepció. Ez a megkésett felsőoktatási stratégia is szemben áll a gyakorlattal, nem is lesz belőle semmi. A kormány álmában két cica volt, és kergetőzött egymással. A végén mindig a főkandúrnak van igaza.