Nincs annál demoralizálóbb a becsületesen adózók számára, mint amikor azt látják, hogy az adócsalók nem egyszerűen megússzák, hanem állami segédlettel tisztára is moshatják az eltitkolt jövedelmüket, felhalmozott milliárdjaikat.

Az államhatalom most – ahogyan minden ilyen amnesztiával – viszonylag kis bevétel miatt kockáztat beláthatatlanul nagy társadalmi kárt. Lényegében kapitulál az adócsalók, a feketegazdaság császárai előtt. Beismeri, hogy képtelen megfogni őket, és ebbe látványosan bele is nyugszik.

Az a sok millió adózó, aki rendben fizet, ettől bizonyosan nem ahhoz kap kedvet, hogy számlát adjon vagy kérjen a boltban, ellenálljon az „áfa nélkül megoldhatjuk olcsóbban” csábításának. Papolhatnak neki a lebukás veszélyéről, a közteherviselés fontosságáról, ha azt látja, hogy ő és még néhány millióan az ország balekjai, akiknek most a szemükbe röhögnek mindazok, akik éppen abból gazdagodtak meg, hogy nem adóztak.

Nemrég a parlamentben dörgedelmesen azt mondta a miniszterelnök, hogy az adócsalóknak a börtönben a helyük. Csak azt nem tette hozzá, hogy kivéve akkor, ha önként az állam bácsira bízzák a síbolt vagyont. Mert ebben az esetben patyolattisztává válnak anélkül, hogy a továbbiakban legalább egy kicsit is feszélyezze őket a lebukás veszélye.

Az a hatalom, amely nem képes hatékonyan üldözni az adócsalókat, jobban teszi, ha nem vezet be 27 százalékos áfát. Minél magasabb ugyanis az adó, annál jobban csábít a kikerülésére. Kivéve, ha túl nagy a lebukás veszélye. Felénk viszont annál tartanak garantáltan házkutatást, aki figyelmeztet arra, hol mennek óriási svindlizések az áfával.

Az Orbán-kormány rájött arra, hogy az állam nemcsak a legjobb gazda lehet, hanem a legjobb orgazda is egyben.