Minden évnek sok embere van. Sőt a hónapoknak, heteknek, napoknak, lassan már az óráknak is lesznek emberei. (A perceknek már régóta vannak.) Az idei esztendőnek is sok embere lesz, az erre irányuló alkalmi népszavazások lezárultak, csalásról, szavazók tömeges utaztatásáról, kampánycsendsértésről nem érkezett jelentés. Nincs panasz. Pedig hát ezek a voksolások is irányítottak, a szavaztatók többnyire orrunk alá nyomják a kínálatot, amelyből mazsolázhatunk. Akár egy pártlistából.

Akik ezeket a listákat készítik, nem feltétlenül saját ízlésük alapján jelölnek, hanem azt próbálják meg kitalálni, hogy az ő szavazóközösségük kiknek a teljesítményét ismeri el. Ki az, aki szerintük jobban teljesít.

Az RTL Klub hírigazgatóságánál nyíltan vállalták, hogy a választékot ők állították össze. Úgy gondolják, a listájukon szereplők mind érdemesek a címre.

Keresem a közös osztót ebben az alapvetően kedvem szerint való értékrangsorban. A felsorolásban van sportoló, orvoscsoport, filmrendező, önzetlen civil, látványszínház, pedagógus, akinek a nevéhez élménydús modell kötődik, hegedűművész, plébános és szakács.

Mindegyikük tényleg valami újszerűt alkotott. Egyikük műve sem avítt, poros és provinciális. Korszerűek, szabadok és szerethetők. Szakterületük rangját emelik. K. Nagy Emese például az ő hejőkeresztúri oktatási modelljével. Bebizonyította, hogy az oktatás, a nevelés nem politika, hanem társadalomtudomány. Megújítható, adaptálható, sőt élményt, örömet lehet szerezni vele. A legnehezebb körülmények között élőknek is. A pedagógia nem alattvalók, pedáns szolgák képzésére hivatott – ahogy ezt a jelenlegi technokrata, összeszorított szájú minisztériumi oktatáspolitikusok gondolják –, hanem az önálló, kreatív személyiség kibontakoztatására, a szellem felszabadítására, a műveltség élményszerű átadására. Tetszik, nem tetszik: az állam szolgáltatása az állampolgárainak.

Vagy itt van a debreceni orvoscsoport, amely megmentette egy agyhalott kismama gyermekének az életét. Egy olyan országban, ahol az egészségügy évtizedek óta fogyókúrán tengődik, tragikusan alulfizetett orvosainak egy része pedig kényszerűen a betegek egyre kisebb alamizsnájából él. Robi atya is a jelöltek közé került. Az olaszországi Velencét Murakeresztúrra cserélő plébános, aki az ajánlás szerint „összetartó, életvidám közösséget varázsolt”. Örömet tudott teremteni ebben a savanyú, keserű világban.

Aztán ott van a 19 éves Natasa Kovacsevics szerb kosárlabdázó, az UNI Győr női csapatának légiósa. Ő is ott ült a tragikus balesetet szenvedett buszon. A lány egyik lábát térd alatt amputálni kellett. De nincs benne harag, lemondás, csak akarat, szándék. Neki az élethez is tehetsége van, nem csak a sporthoz.

A jelöltek közé került Hosszú Katinka háromszoros világbajnok, olimpikon úszó, Lajkó Félix hegedűművész, Szász János filmrendező, a Karlovy Vary-i filmfesztivál fődíjasa, Szilágyi Diána Szárnyas Fejvadásza, az álláskeresőknek segítő civil közösségi honlap, Széll Tamás, ma már nemzetközi hírű szakács, valamint az Attraction, a Britain’s Got Talent 2013 győztes csapata.

Hogy közülük ki nyer, az már teljesen mindegy.

Bárcsak a választások listáin kellene ilyen jelöltekre szavaznunk.

Egy a tíz jelölt közül: K. Nagy Emese