Ennek nem lenne semmi értelme. Akkor marad a másik megoldás: a kormánytag ízléstelenül, a valóságtól való elszakadás bódult állapotában űz gúnyt belőlük. Az ország vezetőinek most nagyon jól megy. A válságból nem érzékelnek semmit. A lecsúszás fojtogató élménye, amely milliók mindennapi tapasztalata, őket nem fenyegeti. Audival járnak, másfél milliót keresnek, a Hiltonban vacsoráznak. Ez a természetes közegük.

Élik az ágazatokat felelőtlenül tönkretevő, a világról semmit nem gondoló, két perc alatt mindenről dönteni képes, bármit és annak ellenkezőjét is pragmatikusan képviselő, felfuvalkodott állami felső vezetők gondtalan életét. Melynek díszletei közé karácsonyra meghívtak negyven mélyszegénységben élő gyereket. Nyilván nem is értik, miért megalázó calvadosos gombamártással készült csirkemellfilét felszolgálni nekik.

„Lehet, hogy a calvados nem volt jó ötlet, és inkább portóis fogolyfelfújtat kellett volna választani?” – legfeljebb ilyesmit kérdezgetnek egymástól. Azt gondolják, ők ezt megérdemlik, a calvadosos gombamártásért megdolgoztak, nem kell szégyellni a sikert. Persze ez még mindig őszintébb viselkedés, mint amikor a miniszterelnök a svábhegyi villa és a felcsúti birtok közt átutazóban eljátssza „az én a kolbászt is kolbásszal eszem, egyszerű gyerek vagyok” plebejus különszámot.

Balog Zoltán miniszter, a nagy sikerű vacsora fővédnöke a Református Szeretetszolgálat által szervezett eseményen elmondta, hogy a felmérések szerint több mint félmillió gyerek él szegénységben Magyarországon, és a számuk folyamatosan növekszik, többek között a jelenlegi kormány társadalompolitikája miatt, és emiatt őt a szégyen felemészti. Ja, bocs, nem is ezt mondta. Inkább az adventről beszélt a gyerekeknek, ami szerinte arra való, hogy „kicsit világosabb legyen az életünkben, és ha világos lesz, látjuk a rendetlenséget”.

Mennyire igaza van. Miközben negyven gyerekkel jótékonykodóst játszottak egy luxusszállodában, addig százezer másik rántott levest evett, mert a segélyektől megfosztott, a minimálbér feléért dolgoztatott szülőknek csak ennyire telik, Kövér László kis hadseregének éves költségvetése viszont hamarosan eléri a 2,5 milliárd forintot, csak hogy érzékelhetők legyenek az osztozkodási arányok. Egy a szegényeknek, egymillió nekünk.

Mintha lenne némi rendetlenség a kereszténydemokrata kormánypárt értékrendjében, mondhatnánk, az adventi világosságban. A pápa, hogy ne menjünk messzire, például nem kért új autót, szemben az országgyűlési őrséggel, amely négyet is beszerzett. Bizonyára a pápa is tisztában van azzal, hogy ezek a gesztusok materiálisan nem számítanak, a szegényeknek attól nem lesz több, ha neki kevesebb van. Viszont kicsit világosabb lehet az életükben.