Miközben a kormányzat össztüzet zúdít a devizahitelesek megmentése érdekében a kereskedelmi bankokra, és felelőtlen, csalárd, pénzéhes jelzőkkel szítja ellenük a közhangulatot, nem esik szó arról, milyen óriási bakot lőtt az első Fidesz-kormány a 2001-ben elindított kedvezményes kamattámogatott forinthiteleivel. Emlékezhetünk rá, hogy a kormány a kereskedelmi bankokat 4,5 százalék kamat és 1,5 százalék kezelési költség, összesen tehát 6 százalék éves teher mellett nyújtandó jelzálog-hitelezésre serkentette. Azzal az ígérettel, hogy a 4,5 százalék kamat és a mindenkori piaci állampapír-hozamszint közötti különbözetet a bankoknak jóváírja. Nos, a magyar költségvetés fizetett is, mint a katonatiszt. Egy tollvonással jóváírta a költségvetés terhére az elmúlt tíz évben igencsak magasra szökő és egyáltalán, erősen hullámzó kamatkülönbözetet a bankok számára. Ez esetenként 5-7 százalékot is elért, ami nem jelentett mást, mint azt, hogy egy 2002-ben felvett 30 millió forint hitel után a – nyilván jómódú – adós az elmúlt tíz esztendő során akár tízmillió forintot jócskán meghaladó nemzeti ajándékban részesült a költségvetés csatornáján keresztül. Természetesen nem jutott hozzá tételesen ehhez a tetemes kamattámogatáshoz, de hitelének a kamatkockázatát, tehát a megnövekedett kamatterhet levette az állam a válláról. A központi költségvetés szintjén az elmúlt évtized alatt ez több százmilliárdos kiadást jelentett, még stadionegységben is rengeteget. A lakossági forint-jelzáloghitelek tehát nagy csendben ketyegnek azóta is, s nem vágták/vágják ki a biztosítékot. Az adósok legfeljebb unottan becsúsztatják a fiók mélyére a bank leveleit, amelyekben tudatják vele: éppen mennyi állami kamattámogatást élveztek az adott esztendőben. Sokan talán nem is értik e közlemény tartalmát. A kereskedelmi bankok is jól jártak az üzlettel, minél több ilyen jelzáloghitel-állományuk van, annál inkább: rendre megkapják a piaci hozamszinteknek megfelelő kamatkiegészítést, minden további ráfordítás és kockázat nélkül.

Nem kis politikai ellenállást legyőzve végül a szocialista–liberális koalíciós kormány vetett véget az állami tehervállalás beláthatatlan növekedésének. A bőségesen zubogó hitelcsapot éppen tíz esztendeje, 2003 decemberével zárták el, pontosabban szűkítették le az igénybe vehető összeget és korlátozták a jogosultságokat. A lakáshitelezés ezután a devizában jegyzett hitelek révén immár kevésbé a kamat-, mint az árfolyamkockázatot terhelte át az adósra. A jól ismert következményekkel.

Napjainkban hasonló folyóba tűnik belépni a monetáris politika, amikor felpörgeti a nulla kamattal a bankok rendelkezésére bocsátandó és 2,5 százalék haszonréssel kihitelezendő közép- és kisvállalkozói (őstermelői) növekedési hitelcsomagot. Az MNB nem a saját pénzét kölcsönzi a bankoknak – ezt csak inflációt gerjesztő pénznyomtatással tehetné. Azt a pénz adja vissza nullaszázalékos kamattal, amelyért a bankoknak – a nála elhelyezett irdatlan tömegű, mára már ötezermilliárd forintot is meghaladó betéteikért – a mindenkori alapkamatot fizeti. A bankok nem járnak rosszul: a 2,5 százalék haszonrésük mellett még a jegybanki betéteik kamatjövedelmét is beszámíthatják a hitelezési kockázatukba. A jelenlegi alacsony kamatkörnyezetben ez nem jelent különösebb megterhelést az MNB-nek: ennyi futhatja a növekedés serkentésére. A gond ott van, hogy mióta hitel a hitel és betét a betét, hosszú futamidőre pénzügyi szakember, de a laikus kisember sem kötelezi el magát. Nincs jós, aki fel tudná ma vázolni a magyar kamatkörnyezet tíz-tizenöt évre lehetséges pályáját – mint a forint-jelzáloghitelek esetében is láttuk. Beruházási hitelekre – márpedig a jegybank éppen ezt hirdeti – a mindenkori piaci kamatszintet alapul vevő, változó kamatozású szerződéseket kötnek mindenütt a világon. Ezt a kockázatot – úgy tűnik – nem méri fel a kormányzat, és újra beleléphet ugyanabba a folyóba. Ami egyeseknek ingyenebéd, az a közjavakat zálogosítja el.

 

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.