Megyesi Gusztáv: Isten neki, fakereszt
Állunk a téren, pár centire a jászoltól, a gyerekkel, s mondani kell neki valamit, mert kérdezett. Ráadásul nem az én gyerekem, én csak vigyázok rá, amíg az anyja bement a boltba, nem akarom őt ideológiailag hamis útra terelni, s mit tudhatom, hogy otthon mire tanították. Azt kérdezte tőlem a gyerek, hogy ez volna az a Jézuska, aki az ajándékot hozza majd szenteste?
Nehéz a válasz. A jászolt asztalos faragta, kitűnő munka, a széna is illatos, s még a bárányok is elmennek. De már a kis Jézus mintha Down-kóros volna, amúgy is kétszer akkora a feje, mint egy rendes csecsemőnek, igaz, József se különb, akárha most rúgták volna ki a közmunkásegyetemről, mert nem tudott rendes hópelyhet rajzolni; ha ilyenek voltak annak idején az ácsok, csoda, hogy az emberiségnek tető van a feje fölött.
Plusz Mária, akinek kifejezetten kihívó a tekintete, Kövér László azonnal ráküldené a házőrséget, ha megjelenne neki álmában, függetlenül attól, hogy Mária egyáltalán nem lóg ki a sorból, teli van a város torz és ijedelmet keltő Szent Család-figurákkal; ennyi dilettáns vagy részeg alkotó azért csak nincs a szakmában. Ez most azért jött ki így belőlünk, s éppen most, mert a nemzeti ügyek kormánya, amely már mindent maga alá vont, amit csak lehetett, sőt legújabban már mérnököket államosít, ezenfelül mindent ellenőriz, előír, ízlést szabályoz, megmondja, mi művészi, és mi nem, az életnek épp ezt a szegmensét hagyja a kommunistákra.
Hagyja a kereszténységet galád módon lejáratni, ahelyett hogy az asztalra csapna, és államosítaná a Szent Családot, s akár az alkotmányba is belenyúlva rögzítené, hogy ezután csakis ilyen és ilyen paraméterekkel lehet József családját ábrázolni, s minden kis Jézust be kell mutatni Kerényi Imre miniszterelnöki megbízottnak. Épp elég a nagyközönségnek az éjféli szentmisét nézni a televízióban, az új nemzeti notabilitások buta arcát, ahogyan a nagy hitgyakorlásban fogalmuk sincs a liturgiáról, mikor kell felállni, leülni, mikor meg áment mondani, a legtöbb a miatyánkot se tudja, csak motyog a bajsza alatt, s lopva a mellette állót figyeli.
Nem mintha az én fiammal könnyű lett volna. Ő a legnagyobb pechére a keresztre feszített Jézussal találkozott először, egyből kérdezte is, hogy ez az illető fog-e nálunk megjelenni karácsonyeste, s ha ő így ki van feszítve, és több sebből vérzik, akkor hogyan nézhetnek ki az angyalok. Jó, ez mind gyerekszáj, derűt fakaszt még Andor atya arcán is; istenem, a gyerekek ilyenek, majd a hittanórán megokosodnak.
Hanem a kereszt. Adventre a Jobbik nevű parlamenti párt telirakta a várost kettős kereszttel. Az egyiket a Lehel téri római katolikus templommal szemben verték le, de előbb Vilupál parkettabeeresztővel jól bekenték.
Már több glossza jelezte, hogy a keresztállításra a főpolgármester adott engedélyt, amit mi nem akarunk elhinni. A főpolgármester ugyanis istenfélő, és különösen a vallást illetően olvasott ember, ő tudja legjobban, hogy római katolikus templom elé kettős keresztet állítani, ráadásul a református Hegedűs Lóránt spirituális vezetésével, több mint provokáció, a hívők és az egyház semmibevétele; hacsak nem ez volt a célja.
Ám egy városvezető mégse lehet annyira hülye, hogy épp advent idején támogasson vallásháborút. Amúgy is, az ünnepelt születésnapját azzal az eszközzel köszönteni, amely a halálát okozta, érdekes ünnepi szokás. Olyan ez, mintha a Jobbik hívei Szálasi születésnapján apró akasztófákat ajándékoznának egymásnak. Ha rajtuk meg a Városházán múlik, még sor kerülhet rá.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
