Uruguay elnöki rendszerű demokratikus köztársaság. Latin-Amerika egyik legfejlettebb, legmódosabb országa. Az egy főre jutó GDP ott úgy 15 százalékkal magasabb, mint nálunk. Öt évvel korábban szabadultak meg a diktatúrától, mint mi. 

A mostani elnök, José Mujica a diktatúra idején börtönben ült. Tizenöt évig. Tíz évig magánzárkában. Iszonyatos körülmények között. Fegyveres baloldali gerilla volt. Szociálisan érzékeny, plebejus demokrata lett belőle. Ugyanolyan szerény körülmények között él, ahogy megszokta, elnöki fizetésének túlnyomó részét karitatív alapítványokra költi. „Vegetáriánus étrendre tért vadmacskaként” határozza meg magát. Állandóan kínos helyzetbe hozza diplomatáit, mert politikustól teljesen szokatlan módon mindig kimondja, amit gondol.

A latin-amerikai baloldali országvezetők populista és demokráciapusztító többségével ellentétben ő és a tábora a szabadság kiterjesztésén fáradozik. Latin-Amerikában először legalizálták az abortuszt, majd a melegek házasságát, a napokban pedig a világon először a marihuána termelését és terjesztését. (A fogyasztást egy-két helyen már eddig sem büntették.)

Uruguay az első ország, ahol komolyan szembenéztek azzal a ténnyel, hogy egyszerűen nem éri meg az az iszonyatosan sok pénz, halál, szenvedés, börtönben tönkrement élet, amibe az kerül, hogy a legkevésbé sem egészséges, de azért a legális kábítószereknél, a dohánynál, az alkoholnál kevésbé veszélyes cannabis termeléséből, forgalmazásából származó sok pénz a bűnözőké és ne legális vállalkozóké és főleg az államé legyen.

Utódaink szemében Uruguay elnökéé és táboráé lesz a dicsőség, hogy voltak bátrak úttörőként kezdeményezni egy évente több tízezer halálos áldozatot követelő, értelmetlen és megnyerhetetlen háború befejezését.

A mieink is úttörők. Élen járnak a gondolkodásmentes, zsigeri cselekvésben. „A tett halála az okoskodás, tehát nem szociológiai felméréseket kell olvasgatni meg hatásvizsgálatokat kérni, hanem cselekedni” – ezt mondta egy mintaszerű kormánypárti képviselő a Józsefvárosban, amikor ripsz-ropsz megsemmisítették a tűcsereprogramot, mely ezreket védett a fertőzéstől és tartott kapcsolatban a rehabilitációs intézményekkel, a segítő szervezetekkel – a függőségtől való megszabadulás lehetőségével.

Életünk urai, mint idéztük, elvszerűen tartózkodnak attól, hogy lépéseik hatásaival megismerkedjenek. Ezért magasról tojnak a szakember fejére, aki a nyilvánossággal együtt őket is tájékoztatja arról, hogy „Nem valamiféle elvont veszélyről van szó, hanem az egész társadalmat érintő konkrét közegészségügyi fenyegetésről. Az elmúlt években Romániában és Görögországban a tűcsereprogramok visszaszorítása HIV-járvány kitörését idézte elő. Mind pénzben, mind emberéletekben jóval nagyobb árat kell fizetnünk a fertőzés kezeléséért, mint megelőzéséért.” Ez nem magányos vélemény. Száz szakember fordult nyílt levélben az illetékes miniszterhez, hogy álljon ki a tűcsereprogram mellett. De hát ő is egy mintaminiszter. Orbán Viktor minisztere. Miért félne jobban a HIV-től, mint a kiállástól?