„Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság (…) tárgyalja” – mondja ki az emberi jogok európai egyezménye. A Fidesz alaptörvénye szerint pedig jogunk van ahhoz, hogy az ellenünk emelt vádról „törvény által felállított” bíróság döntsön. Ezt a parlament nem vette túl komolyan, amikor 2011-ben úgy döntött, hogy a bíróságok igazgatásáért felelős vezető saját hatáskörében döntheti el, egyes kiemelt ügyek mely bírói fórum elé kerüljenek.

Ez olyannyira nem tetszett az Európai Uniónak és a Velencei Bizottságnak, hogy a kétharmad végül meghátrált, s a nyáron az Országos Bírósági Hivatal (OBH) vezetőjére testált ügyáthelyezési jogkört törölték a törvényekből.

Némi késéssel az Alkotmánybíróság is reagált, és december elején kimondta: a már hatályon kívül helyezett rendelkezések az alaptörvénybe és nemzetközi szerződésbe ütköztek. Arról azonban megfeledkeztek, hogy iránymutatást adjanak a folyamatban levő büntetőeljárásokra vonatkozóan. Ilyen mindössze nyolc akad, köztük van viszont a Hagyó-ügy és a Sukoró-per is. Kézenfekvő kérdésként merülhet fel, hogy alig több mint ötven ügy miatt érdemes volt-e kivívni a nemzetközi szervezetek haragját. Ezzel tényleg megoldották a túlterhelt Fővárosi Törvényszék összes gondját?

Aligha, viszont Magyarországot emiatt is pellengérre állíthatták.

Valamire mégis jó volt ez a ballépés. A bíróságoknak lehetőséget teremtettek arra, hogy deklarálják: tiszteletben tartják az alkotmánybírák döntését, hiszen a hatalmi szóval vidékre delegált ügyeket visszaküldték a feladónak. Az OBH-elnök ellenében, aki a múlt héten még úgy gondolta, a folyamatban lévő eljárásokat ott kell befejezni, ahol ő gondolta.