A Fidesz Civil Összefogás Fóruma azon a szörnyűségen töri a fejét, miként lehetséges, hogy valaki nyolcmillió forintnyi svájcifrank-alapú hitelt vett fel, visszafizetett éppen nyolcmilliót, és még mindig tartozik 17 millióval. Tetejébe a Kúria jogegységi határozata szerint ez nem ütközik sem jogszabályba, sem jó erkölcsbe, nem számít uzsorás vagy színlelt szerződésnek: az adósoknak viselniük kell az árfolyamkockázatot cserébe azért, hogy az irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett adósodtak el – devizában.

Tegyük túl magunkat a politikai locsogáson! Azon, hogy mit ígért és mit tett a kormány a hitelesek megsegítéséért. Hogyan próbálta meg rászorítani a Kúriát, hogy politikai alapon döntsön. Sikertelenül, ami aztán a „csalódott” Rogán Antal Fidesz-frakcióvezetőt arra az olcsó és durva kiszólásra ragadtatta, hogy „az igazságszolgáltatás a bankok oldalára állt a családokkal és az emberekkel szemben”.

Egyelőre csak annyit lássunk: a szerződések nem tehetők semmissé, és ez a józan ész manapság ritka győzelme, bár kissé összekuszálta a kormány reményeit, hogy néhány hónappal a választások előtt a jórészt külföldi kézben lévő bankok terhére szüntesse meg az adósokra nehezedő túlnyomást.

Az árfolyamrésről és az egyoldalú kamatemelésről egyelőre nincs mit mondani; utóbbira az Európai Bíróság véleményét várhatjuk (februárig). Az van hát, ami volt: patthelyzet. Az adósok nyögnek, s bár csökkent annak a lehetősége, hogy a kormány a bankokra hárítsa a hitelesek megmentésének teljes költségét, biztosak lehetünk benne, a hatalom nem szabadul a bankellenes retorikájától, és semmit nem fog tenni azért, hogy kölcsönösen elfogadható megoldást hozzon össze. A pénz mostanában osztogatásra kell, nem hosszú távú megoldásokra. A választások közeledtével csak olvad a hatalom kompromisszumkészsége, még ha nem tehet is olyat, ami kedvezőtlenül érinthetné a teljes pénzügyi ágazatot, mert azzal rontaná az ország bóvli kategóriás adósságbesorolását.

Relaxáljon legalább a CÖF: ha valamikor 160 forintos árfolyamon felvettünk nyolcmillió forintnyi hitelt, úgy 50 ezer svájci frankkal tartoztunk a banknak. Ez a mai bő 240-es árfolyamon 12 millió 500 ezer forint. Elég nagy ugrás? A forint összezuhant árfolyamának tudható be. Nem számoltuk hozzá a kamatokat, költségeket. Nem tudjuk, mit engednének ebből a bankok. Most védekeznek.

Azt tudhatjuk, ki a felelős azért a politikáért, amely munkanélkülivé és fizetésképtelenné tette az adósok döntő részét. Hogy ki felel a magyar exportot látszólag versenyképessé tevő gyenge forintért, a bankháborúért. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter el akarja tüntetni a rendszerből a devizahiteleket, mert a kormány csökkenteni szeretné az ország és a háztartások sebezhetőségét. Értjük. Csak azt nem látjuk be, a megoldást miért a bíróságon keresték.

Nem ért egyet velük a Kúria