Tóth Ákos: Betyárok
Hétfő óta Toroczkai Lászlónak hívják a Csongrád megyei Ásotthalom polgármesterét. Óriási fölénnyel választották meg fideszes ellenfelével szemben. Az MTI vasárnap este 23 óra 15 perckor adott hírt az este hét órakor befejeződött választás eredményéről – mintha nem merte volna elhinni: a szélsőjobboldal egyik vezető személyiségét, a náci eszméket hirdető Betyársereg testvérszervezete, a Hatvannégy Vármegye első emberét polgármesterré választották. És bár ennek aligha volt szerepe a választás eredményében, támogatta őt az a csoport is, amely pár hete az MSZP-ből lépett át a Demokratikus Koalícióba. Ez jelzi azt is, hogy milyen könnyedén átjárható a határmezsgye a pártok által megjeleníteni vélt szellemiség és a valóság bugyrai közt, amivel előbb-utóbb meg kell küzdenie minden, a parlamentbe vágyó erőnek,mert a probléma már rég túllépett mindazon, amit Szabó Iván a „borzalmas tagság” kiszólásával illetett.
Könnyű volt a szélsőjobb előretörését elmúltnyolcévezéssel letudnia a 2010-ben hatalomra lépő kormányerőknek, de ami azóta történt, világossá tette, hogy hiába is kokettált ellenzékben a Fidesz és a KDNP a Jobbikkal, így a szélsőjobboldallal – Toroczkai a Jobbik Csongrád megyei frakciójának tagja –, hiába is gondolta, hogy kordában képes őket tartani, ez igencsak meghaladta az erejét.
Ennek két, egymással összefüggő tanulsága van. Az első: Orbán Viktor a szélsőjobboldali szavazókra is hajt, ezt többször is nyilvánvalóvá tette. Kormánya és pártszövetsége a szegény- és idegenellenes szóhasználatával, szimbólumrendszerével, a Horthy-rendszer ideológiai elemeinek felmutatásával, e korszak megszépítésével folyamatosan jobbra és jobbra araszolgat: csakhogy ha továbbra is középen akarja eluralni a teret, sosem lesz képes annyira jobbra tolódni, hogy azzal érvénytelenné tegye magát a szélsőjobboldalt. Vagyis mindig lesznek nála szélsőségesebb erők. Méghozzá – és ez a történtek másik tanulsága – éppen azért lesznek, mert a Fidesz–KDNP maga gerjeszti ennek társadalmi igényét: sokszor megtervezett, sokszor csak úgy adódó, épp abban a pillanatban jónak tűnő lépésével szítja a közhangulatot az általa uralt hírközlési eszközökkel, hol Brüsszel, hol a bankárok, hol a nép kiszipolyozására készülő nyugati erők folyamatos kárhoztatásával. Most szembesülhetnek azzal: igenis, hat, amit tesznek.
Meglehet persze, hogy más szempontból ez a hatékonyság jól is esik a kormánynak, például azért, mert múltunk vélt nagyjait előszeretettel emeli a jelenünkbe: köztük a betyárt, Rózsa Sándort is, akire születésének kétszázadik évfordulója alkalmából Ópusztaszeren emlékeztek. A most már Toroczkai vezette Ásotthalmon van egy fa, amelynek ágai közt, mondják, Rózsa Sándor is elbújt az őt üldözők elől. Az őt (szavakban) példaképüknek tekintő Betyárseregnek és a hozzájuk hasonlóknak már nem kell bujdokolniuk: elégedetten hűsölhetnek az árnyékában. Jelesre vizsgázott a kormány: megelevenedett a történelem, még ha nem is az a korszak.
