A kormány azt szeretné, ha azok szülnének több gyereket, akiket amúgy is szeret, és akikről (már persze a pártfinanszírozó oligarchián, meg a minden hatalomnak egyformán kedves nyugdíjasokon kívül) az egész kormányzás szól: azaz a felső középosztály reproduktív korban lévő tagjai.

Most éppen a gyed extrával igyekeznek vonzóbbá tenni a számukra a kormányzati népesedéspolitika kiszolgálását, de megint a már-már megszokottá váló módon: a politikai akarat demonstrálása fontosabb, mint a reálisan várható hozam, és sokkal-sokkal többet nyom a latban, mint amennyit az intézkedés ténylegesen könnyít majd a gyermekvállalók helyzetén.

Tankönyvi alaptétel, hogy a közvetlenül az elit alatti rétegben azért születik az indokoltnál kevesebb gyermek, mert itt a legnagyobb a „szülési veszteség”: a pár otthon maradó nő tagjánál megszakad a karrier, és az addigi két komoly fizetésből csak egy marad. Ezt a problémát orvosolná most a gyed extra, azaz a fizetés mellett fölvehető gyed, gyes, illetve az újabb gyermek születése esetén duplájára növelt összegű ellátás – félig-meddig bevallottan is a középpolgárságra célozva, de felemás eredménnyel.

Hogy a kormányzat nem segíteni, hanem (már megint) inkább beavatkozni akar, azt a jogszabály konkrét megfogalmazása bizonyítja: nem annak jár a támogatás, aki az első baba mellett otthonmaradva egy másodikat is szült – és utána menne vissza dolgozni –, hanem csak azoknak, akik majd január elseje után ajándékozzák meg a nemzetet egy újabb állampolgárral. Az apró, de mindenképpen családbarát előrelépés másik szépséghibája, hogy kevesen fognak tudni élni vele.

A megcélzott osztály nálunk eleve meglehetősen szűk – ráadásul ahhoz, hogy innen valaki vissza tudjon térni a munkaerőpiacra, mindenképpen szükség van nívós munkahelyekre, óvodai-bölcsődei férőhelyekre, meg olyan jogszabályi környezetre, amelynek köszönhetően a munkahely is ugyanúgy örül a jövevénynek, mint a család.

Pillanatnyilag a három feltétel közül egyik sem áll fenn, amit azért érdemes hangsúlyozni, mert ez nem (csak) a múlt gyászos öröksége. A kormányváltás óta mindhárom területen egyértelműen romlott a helyzet. És persze azt a kérdést is okkal tesszük fel, hogy van-e joga egy kormánynak ilyen célzottan és egyoldalúan beleavatkozni a népesedési folyamatokba, eldöntve, hogy mely családoknak kell mostantól jobban belehúzniuk, illetve kihagyva azokat, akik – már megint – nem számítanak. Eddig is tudtuk, hogy Orbán és szűkebb köre szerint nem az adókkal kell szociálpolitikát csinálni (ezért fizetnek a minimálbéren élők is ugyanakkora adót, mint a gazdagok). A jelek szerint nem is a családtámogatásokkal. De akkor vajon mivel?