Válassz, ha tudsz!
Mind a két ügy megmutatja a jelenlegi kormányzópártok hatalomgyakorlásának, látásmódjának lényegét, előrevetítve, hogy regnálásuk meghosszabbítása esetén mire számíthatnak azok, akik nem képesek elhagyni az országot. Elfogadva, vagy elutasítva a tényeket és az azokból levonható következtetéseket, lehet az X-et behúzni aszerint, hogy ki mit tart jónak, vagy rossznak. A nemzeti dohányboltok létrejöttének „filozófiája” közismert: ha nincs mit elosztani, elveszem a másét és odaadom annak, akit szeretek.
Ez nagyon veszélyes játék. Történelmi példák igazolják ugyanis, hogy a magántulajdon „szentségének” elvetése általában együtt jár a többi szabadságjog sarokba állításával, az emberi méltóság lábbal tiprásával. Aki pedig egyszer megízlelte a más zsebében turkálás örömeit, az ritkán tudja megállni, hogy ne keressen rá újabb és újabb lehetőségeket.
Az önkormányzati vagyon, a tankönyvpiac, a magánnyugdíj-megtakarítások, a földhasználati jog, a dohányboltok üzemeltetetésének lenyúlását követheti az állami nyugdíjak egy részének megvonása, a banki megtakarítások zárolása, vagy újabb adóval történő megcsapolása, az alkohol, a nemesfém, a fűszer és déligyümölcs, a só, a vágómarha és sertéshús, a parfümök forgalmazásának állami monopóliumba vétele és haveri koncesszióba adása. Ezzel megnyílik az út a sok-sok egyforma, kirakat nélküli, homályos ablak mögé rejtett üzlet kialakítása előtt, amelyeken kizárólag államilag előírt és megjelölt helyen elhelyezett feliratok közlik az állam által fontosnak tartottakat.
A Kossuth tér mellett eljövők, attól függően, hogy kinek hová húz a szíve, elfordítják a fejüket, hogy ne lássák a hatalmas felfordulást, vagy örömmel nézik és hallgatják a csörömpölő gépeket, drukkolnak hogy a központilag előírt határidőre elkészüljön hazánk két legszomorúbb korszakának emlékműve. Az első időszak a Horthy-korszak, amikor az úri Magyarország nem tekintette a nemzet részének a lenézett, vagyontalan tömeget.
A korszak, amelyben a felnőtt lakosság kevesebb mint harminc százaléka rendelkezett szavazati joggal, és nyílt szavazással dönthettek arról, ki jut be a nemzetgyűlésbe; amelyben csendőrsortűzzel oszlatták szét a választási gyűlést; amelyben a kormánypárt ellenzék nélkül hozhatott döntéseket; amelyben – Európában először – megjelentek a zsidótörvények; amelyben megerősödött a rendeleti úton történő szabályozás; amelyben a kormány megszüntethette, betilthatta a sajtót, börtönbe zárhatta az őt kritizáló újságírót; amelyben az ellenzéket politikai nézeteiért be lehetett börtönözni; amelyben nem tudott alkotni Bartók Béla; amelyben értelmetlen – hatalmas emberi és anyagi veszteséggel járó – háborúba vitték az országot; amelyben vagonokba terelték és hóhér kezére adták az ország több százezer polgárát.
A második időszak a jelenkor. A sokak számára szomorú korszak objektív értékelése a történészek dolga lesz. A Kossuth tér mellett naponta eljövők azonban láthatják, hogyan pusztították el a város legszebb hársfasorát, hihetetlen rövid idő alatt, könyörtelenül, kizárva bármilyen ellenvéleményt, mellőzve az engedélyezési eljárás szabályait. Ez az eljárásrend, amely jól tetten érhető és értékelhető: a kormány nem kérdez, a kormányt nem érdekli mások véleménye, a kormány amit elhatároz, azt tűzön-vízen át keresztülviszi, aki és ami az útjában áll, azt eltakarítja.
A Kossuth téri rombolás célja az építés. Az úri Magyarország emlékműve épül, egyben emléket állítva építőjének is. A tér azonban, amíg áll, mementója lesz annak is, mi történik akkor, ha egy hatalom önjáróvá válik. Nagy kérdés, hogy a választók 2014-ben hozzájárulnak-e ahhoz, hogy az emlékműből valóság legyen, és újra felépüljön az úri Magyarország is.
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenn tartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
