A katalán önállóság szelleme, ha lehet, még izmosodott is az utóbbi két évben, amióta Artur Mas szabadjára engedte. De most már nemcsak lengedez, hanem konkrét irányt is szab, nemcsak Katalóniának, hanem Spanyolországnak, sőt meglehet, egész Európának. A katalán kísérlet valóban precedensértékűvé válhat. Lehet persze a skót függetlenségi vágyakhoz hasonlítani, de nem olyan.

A felmérések szerint a skótoknál kevés az esély arra, hogy megszavazzák az önálló államot, ezért aztán a britek sem aggódják halálra magukat a következmények miatt. Menjenek, ha akarnak, úgyis csak viszik a pénzt – mondják nagyvonalúan. No de a katalánok egészen más tészta. A második leggazdagabb spanyol tartomány kiválása súlyos érvágást jelentene az országnak, nem csoda, ha Madrid ragaszkodik hozzá. Ha pedig a 17 spanyol tartományból egy megy, akkor mi a garancia arra, hogy nem követik hamarosan a baszkok (a leggazdagabb tartomány), akik sokáig fegyverrel is képesek voltak harcolni a függetlenségükért? Most miért riadnának vissza egy kis alkotmányos válságtól?

És ha már ők mennek, akkor miért ne vinnék magukkal Dél-Franciaország baszk részét, ahol az embereknek még feleannyi autonómiájuk sincs, mint Bilbaóban? Mindezen felbuzdulva, jöhetnének mindjárt az észak-olaszok és sokan mások is. Mindez néhány év alatt teljesen átrajzolhatná Európa térképét. Nem nagy kunszt, lehet, hogy ez a jövő, lehet azzal érvelni, hogy az unióban úgyis egyre fontosabbak a régiók.

Csakhogy a válság alatt megerősödött nemzetállamok ezt csak akkor szeretik hangoztatni, ha nem épp az ő bőrükre – területi integritásukra – megy a játék. Ebben a játszmában pedig előbb-utóbb mindenki érintett lenne. Nem véletlenül jelzi Brüsszel most már egyre egyértelműbben, hogy ha Katalónia hátat fordít Spanyolországnak, akkor ezzel kilép az eurózónából és az Európai Unióból is, tárgyalhat tehát ismét a felvételéről.

Ezt pedig minden tagállamnak – köztük Spanyolországnak is – jóvá kellene hagynia. A népszavazás dátumának bejelentése után megmerevedtek a frontok. Madrid dühösen állítja, hogy alkotmányellenes a referendum gondolata is, de ugyanilyen elszántak a katalánok is, hiszen Artur Mas egy teljes politikai programot épített fel arra, hogy az önállóság minden problémát megold. A recessziót, a munkanélküliséget, a hosszú spanyol elnyomás miatt érzett sértettséget. Egyre kevesebb az esély Mas eredeti tervének megvalósulására, hogy némi nyomásgyakorlással rávegye Madridot: ismerjék el végre a katalán nemzetet, ráadásul még kevesebb pénzt is kelljen betennie a közösbe. Hogy is érné be a katalán társadalom efféle aprópénzzel, amikor a teljes függetlenséget ígérték neki?