Ha egyébként valós problémák orvoslására találták is ki az egyszemélyi döntésektől függő ügyutaztatásokat (túlterheltség miatti peráthelyezés az ítélkezés gyorsítása érdekében), a valóságban minden ilyen esetben hitelességi hendikeppel indul a bírósági tárgyalás.

Bárki legyen a bíró, bármi legyen az ítélet, az ügyre rávetül a befolyásolás szándékának árnyéka. Ez független az ügyet áthelyező vezető és az ügyet tárgyaló bíró szándékaitól. Az ilyen előzmények után születő ítélet megalapozottsága önmagában nem oszlatja el a bíróságok működésével kapcsolatos bizalmatlanságot.

A függetlenség és a gyors ítéletekben is megtestesülő jogbiztonság egyaránt jogos társadalmi elvárás az igazságszolgáltatással szemben. Ebből fakadóan nem lehet az egyik rovására eleget tenni a másiknak. Egyes bíróságok túlterheltségének és a perek ebből is fakadó elhúzódásának problémájára megoldást kell találni, de olyat, amely nem hordozza magával születése pillanatától a befolyásolás lehetőségének stigmáját. Ez akkor is igaz, ha ezek a perek később megítéltetnek és jogilag rendben lévőnek találtatnak. A bíráskodással szembeni bizalmatlanság ugyanis nem jogi kategória.