November közepén gázpisztollyal lőtt munkásokra egy férfi a XVII. kerületben, annyira fölidegesítette a zaj, amit a társasház szigetelésével csaptak. A múlt héten az Origo közölt riportot a gyáli Gulyás család elkeseredett küzdelméről: a melléjük települt lőteret próbálják bezáratni. Vagy azt elérni, hogy legalább ne gépfegyverekkel lövöldözzenek. A feleség, Ilona idegei kikészültek az állandó zajtól, depresszióval jellemzett idegbetegségi állapotot rögzített az igazságügyi orvos szakértő. A lőteresek válasza: minden, amit tesznek jog- és előírásszerű.

Megértem még a pisztolyost is, simán. Semmi nem tud úgy az ember idegeire menni, mint a megszokhatatlan, kegyetlen zaj. Amíg a Móricz Zsigmond körtéren laktam, egy jobb nyári éjszakán, amikor a polgártársaik idegeit perverz örömmel pusztító motoros idióták húzkodták a csutkagázt a pirosnál, négyszer-ötször is kaptam volna lőfegyver után, ha lett volna nekem olyan.

Kiköltöztem (illetve vissza) Budaörsre, csendes, családi házas övezet a hegyoldalban, de ne gondolják, hogy az építkezéshez nem éjfélkor hozzák a betont egy csillagromboló nagyságú mixerrel, hogy nem kezd el reggel hétkor flexelni valamelyik visszaeső kerítésjavító, de ez még belefér. Hanem a lövöldözés. Na, itt tudom megérteni igazán a gyáli idegösszeroppantakat.

A lövöldözés az nem olyan, amihez csak úgy hozzászokik az ember. Az még félhalkan is annyira idegesítő, olyan feszültséget okoz, hogy amikor már a harmadik nap hallgattam a hegyen túlról Igaly Diána olimpiai felkészülését, nagyjából ott tartottam, hogy most azonnal bekormozom az arcomat, a fogam közé szorítom a legnagyobb csontozókést (lőfegyverem sajnos még akkor sem volt), és fölveszem a harcot. Hónapokig hallgattam a magyar skeetlövészet legnagyobb alakját, kábé az ideg-összeroppanás szélén. De a legszebb az volt, amikor az empatikus sportolónő interjút adott az Origónak, és utánozhatatlan arroganciával fejtegette, hogy a budaörsi polgármester folytat hajtóvadászatot ellene (tudnillik néhány hónapra bezáratták a lőterét a környékbeli panaszok miatt), amikor ő senkit nem zavar, és különben is, más országokban a lövész olimpiai bajnokok élő legendák, tisztelik őket, és a szülővárosuk még lőteret is szokott építeni nekik.

Na, most ha ez telik egy olimpiai bajnoktól, akkor mit várjanak szegény gyáliak a szomszédjukban lőgyakorlatozó TEK-esektől meg NAV-osoktól?

Motorral, flexszel vagy puskával magyar magyar dobhártyájának farkasa. Csapassuk, veressük, durrogtassuk, kedves honfitársak, sosem lesz különben elég neurotikus!