Miklós Gábor: A zsarnok és bácsija
Új korszak kezdődött Észak-Koreában. Minden tisztségéből leváltották nyilvánosan megalázva Kim Dzsong Un észak-koreai vezető nagybácsiját, Csang Szong Teket. Két egyenruhás karjánál megragadva kivezeti az „Első nagybácsit” egy ülésteremből.
Csang kék civil egyenruhát hord a képen, nem pedig a neki kijáró tábornoki díszt. És nem is a többi polbiz tag közül viszik el, hanem a hallgatóság soraiból. A KCNA hivatalos hírügynökség szerint megfosztották katonai rendfokozatától is. Az emelvényen Kim Dzsong Il képe mosolyog vészjóslóan a komor hallgatóságra. Ő volt a letartóztatott ember sógora, s a jelenlegi első számú vezető papája. Ő bízta fiacskáját a sógorra. A vád szerint azonban Csang tönkretette a koreai gazdaságot, korrupt volt, és „undorító szexbűntényeken” kívül kábítószerrel is élt. Ez akár igaz is lehet, de aligha ez a nagybácsi valódi vétke.
Az elemzők latolgatják a lehetséges következményeket. Leírják, hogy Csang egyik embere Kínába szökött, s ott ismeretlen helyen dél-koreai testőrök őrzik. Két másik emberét Észak-Koreában kivégezték. A nagybácsiról megírják, hogy nagy hatalmat összpontosított saját kezében, és ő irányította az ország egyik legfontosabb építkezését, amellyel különleges gazdasági övezetet hoznának létre Kína és Észak-Korea határán. Ezek lennének a tények, amennyiben azok. Észak-Korea ugyanis majdnem tökélyre vitte az elszigetelődés művészetét. Vezetésének politikai szándékait, az általuk használt nyelv fordulatait kódfejtők próbálják feltárni. Arra pedig, hogy az emberek ott mit akarnak, mire vágynak, csak következtetni tudunk.
Észak-Korea egyszemélyi diktatúra. De minden zsarnokságban a vezér mögött ott áll az elit első és második vonala, a helyi vezetők és apparátusemberek és családtagjaik tömege. Akik a diktatúrából gyarapodnak. Alattuk a közemberek, elnyomottak tömege. És az elnyomottak alatt ott vannak a lágerek foglyai, megfelelő elrettentésül szolgálva a lágerállam népességének. Csangnek mennie kellett, mert a diktátor mellett „nem süthetett második nap” – mondja egy dél-koreai elemző. Az új vezér ki akart szabadulni a gyámság alól. Most tisztogatás jön: az eddigi generálisok helyébe a fiatal alezredesek léphetnek. Ez tartja fenn a diktatúrákat, ez az előmeneteli remény. És persze a csacsi hit, hogy velük ez nem történhet meg. A diktatúra fő fegyvere nem az atombomba, hanem a félelem.
Félni kell, mert lám, hogyan járt Csang. Mindent tudnak rólad, figyelik, ki mit posztol ki a Facebookjára. (Ja, ilyet Észak-Koreában nem csinálhatnak.) Mások is figyelik, hogy a zsarnokságban ki szerepel túl sokat, ki gyűjti a hatalmat, miközben alig szerepel a nyilvánosságban. A kikandikáló harmadik vonalat a veszélyeztetett nagybácsik lesik. Figyelik a megfélemlítés hatékonyságát. A zsarnok testsúlyát, romló arcbőrének árnyalatait. A zsarnokság az zsarnokság. Kis, vacak, nevetséges diktatúrák is maguk alá gyűrnek és megfélemlítenek.