Belgrád 2000, Tbiliszi 2003, Kijev 2004, Tunisz 2010: mindegyik fővárosban így kezdődött valahogy, az év vége felé, a buldózeres, a rózsás, a narancsos és a jázminos forradalom idején. Tömegek mentek az utcára, hogy diktatúrákat, látszatdemokráciákat döntsenek meg, avagy az elnyomás, illetve elcsalt vagy annak hitt választások ellen tiltakozzanak. Sikerrel jártak. Milosevics és Sevardnadze távozásra kényszerült, Ukrajnában új választást kellett végül kiírni, a tunéziai Ben Ali repülőre pattant.

Hetek óta két helyen is forrong az utca. Megint csak Kijevben, illetve Thaiföldön. Igen különböző helyzetű országokról van szó, de a tüntetők kormányellenes motivációja közös. Egyik helyen sem világos, hogy mire fut majd ki a helyzet. Érdekes, hogy Janukovics ukrán elnök most ugyanúgy a demonstrálók célkeresztjébe került, ahogyan kilenc éve is, amikor az ő elsőségét vitatták el a tüntetők. (És a megismételt választások eredményeként került az elnöki székbe Juscsenko, Janukovics elődje.) Janukovics mindezzel együtt nincsen légüres térben: mögötte ott van Donyeck, az orosz ajkú keleti hátország meg persze Moszkva. Thaiföldön, amely egyértelműbben demokrácia, ugyanúgy kettéosztott a társadalom, csak máshogy. Az utca a múlt héten leállt Bhumibol király születésnapjára, de hétfőre már az alsóház feloszlatására és előrehozott választások kiírására kényszerült Sinavatra miniszterelnök, hogy enyhítse a politikai feszültséget.

Van, hogy engedni kell a (kritikussá vált) tömegek szavának. Akkor, ha például a politikai vezetés körül elfogy a levegő, nemzetközi támogatás pedig vagy eleve nem nagyon kínálkozik, vagy nagyon megcsappan. Erőszakot alkalmazni pedig a legkevésbé sem tanácsos, mert ez bőszít fel igazán (és joggal) embereket, idegeníti el leginkább a külföldet. (Bár van, ahol ezt is megúszták nemrég: Egyiptomban.)

Stabil demokráciákra általában más a jellemző. 2009-ben a legnagyobb jobboldali megmozdulást rendezték Obama elnök és politikája ellen. Sok százezren mentek az utcára „Vonják felelősségre a marxista muzulmánt!” és ehhez hasonló feliratokkal. A „teadélutánosok” alaposan felszívták magukat a 2010-es kongresszusi választásokra, amelynek eredménye megnehezítette Obama dolgát. De 2012-ben Obama újrázni tudott. A Magyarországhoz hasonlóan szintén tízmilliós Portugáliában pedig az év elején 30 városban, a szervezők szerint összesen másfél millióan tüntettek a jobbközép Passos Coelho megszorító politikája, illetve a nemzetközi „trojka” diktátuma ellen. A tavalyi megmozdulássorozat nagysága a helyszíni jelentések szerint meghaladta az 1974-es „szegfűs forradalom” idején feljegyzettet. Erős demokráciában a hatalom legfeljebb az előrehozott választásokig hátrál, akkor se mindig. Coelho ma is a helyén van, Obamáról, akinek pedig kőbe van vésve a mandátuma, már nem is beszélve. Utca még nem buktatott amerikai elnököt. Szabad sajtó már igen.

Kijevben november közepe óta tüntetnek