Nincs kedvem nevetni Matolcsyn. Amíg csak egyszerű politikus volt, megfelelt szórakoztatóipari szakmunkásnak. Állt be a sorba Torgyán József chilei cseresznyéje, Kóka János pannon pumája, Széles Gábor energiacellája és kikapcsolható gravitációja mellé a valósággá váló tündérmesével, a magyar–japán piros pöttyös fenékkel, a you know package-gel és a simplicityvel.

Nem lehetett, de nem is kellett komolyan venni. Tavasz óta azonban más a helyzet.

Egészen a legutóbbi időkig úgy tűnt, Matolcsy és stábja megtanulta a leckét. A frissen kinevezett jegybanki vezetés csak a ciklus legelején hozta szokásos kommunikációs formáját és reagált hivatalos közleményekben cikkekre, hordott el mindenfélének újságírókat vagy őt bíráló közgazdászokat. Mióta a vezetés egységes – vagyis mióta Király Júlia, egykori alelnök mandátumának lejárta előtt, önként távozott –, az MNB tartózkodott a személyes hangvételű közlemények kiadásától. Maradtak, ahol lenniük kellett: a bikkfanyelven írt kockás közleményeknél és a kimért szavaknál. Matolcsy is unalmassá vált, előadásairól csalódottan kullogtak haza a stábok. A jegybankok a világon mindenütt így kommunikálnak: elegánsak, nem kapkodnak, nem reagálnak mindenre, stabilitást, nyugalmat sugároznak.

Most azonban megint változott valami. Az ok, egyelőre, ismeretlen. Tény, hogy az unortodox gazdaságpolitika ma eredményesebbnek mutatkozik, mint valaha. A kamatok a mélyben, az infláció alacsony, a növekedés gyorsul, a munkahelyek száma növekedik. Ugyan minden egyes adatról tudjuk, hogy részleteiben, közelről vizsgálva nem mutat annyira jól, de Matolcsyt sohasem izgatták az ilyen apróságok. Ő mindig a nagy egészben gondolkodott, így most valószínűleg csodálkozik is, hogy az eredmények ellenére sem ismerik el zsenialitását.

A gazdasági EU-biztost lemondásra, a hitelminősítőket felminősítésre, a jobboldali közgazdászokat pedig a saját maga megkövetésére felszólítani – ez a régi, már ismert Matolcsy György, aki nem áll be a kommunikációs vonalba. Valami elpattant az elnökben ismét, és ennek lehet a következménye az is, hogy a jegybank tegnap Király Júlia – persze a jegybank hitelprogramját szakmailag bíráló – interjújára reagált egy furcsa közleménnyel. És ezzel nem csak az a baj, hogy az MNB csak annyit ért el (ordas kommunikációs baki), hogy mindenki elolvassa az interjút, amit nélküle kevesen vettek volna észre.

Erre a közlésre nem kellett volna reagálni, mert egy jegybanknak egyetlen bankvezér véleménye nem számíthat – akkor sem, ha ő a világ legnagyobb szaktekintélye. Az MNB ezen kívül nem személyeskedhet, és nem sértődhet meg. A jegybank nem Matolcsy György, de az elnök maga az MNB. Ő képviseli az intézményt. Ám ez azt jelenti, hogy neki kell alkalmazkodni a jegybanki játékszabályokhoz. Sohasem fordítva.