Odamentem hozzá, felráztam, és megkérdeztem, hogy jól van-e. Erre össze-vissza, érthetetlenül kezdett magyarázni, sírva. Nagy nehezen megértettem, hogy epilepsziás, és nem tudja kiváltani a gyógyszerét. Megígértem neki, hogy segítek, mert mégsem hagyhattam ott a hidegben, gyógyszer nélkül.

A lényeget illetően azonban tanácstalan voltam. Végül felhívtam a mentőket, mert kit hívhattam volna. Később kiderült, hogy már vagy másfél órája feküdt ott, egy hölgy szerint beszedett egy maréknyi gyógyszert. A mentő úgy húsz perc múlva ki is jött. Az arra járó emberek között volt, aki rendőrt hívott volna, de lebeszéltem, voltak, akik csak kikerülték, de a többség odament, és megkérdezte segíthet-e. Volt, aki megmérte a pulzusát.

A kiérkező mentősökön látszott, hogy nagyon mérgesek. Tudomásomra adták, hogy igazából nem rám, hanem „a Győrfire”. Elmondták, hogy a környéken valaki infarktust kapott, és ilyenek miatt (rámutat a hajléktalanra) nem tudnak időben odamenni. Meg aztán egy súlyos sérülthöz csak Csillaghegyről tudott a központ kocsit küldeni – ők meg itt vannak. Azt is tudomásomra hozták, hogy a hajléktalanok ingyen kapnak gyógyszert, és „két percen belül kiengedik őket a kórházból, ez is hamarabb elhagyja majd azt, mint mi”.

Elgondolkoztam, mennyi igazság lehet abban, amit mondtak. Nem tudom most már, hogy kinek kell ilyenkor szólni... Mit kell ilyen helyzetben tenni? Lehet, hogy gyógyszerfüggő, és a „szervezete már hozzá van szokva”, de egyszer meg is halhat itt az utcán az az ember... Alulinformált vagyok, és a nyakamat rátenném, hogy az emberek nagy része ugyanígy van ezzel.

Tisztelettel:
Pinczés Dániel

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.