Lehetett sejteni ugyan, hogy a fekvő férfival valami egyáltalán nincs rendben, hiszen mégiscsak ott fekszik a Rákóczin, teljesen elsápadva, anyaszült meztelenül, ráadásul késő ősszel. És mégsem tettem semmit, csak döbbenten meredtem rá, ahogy ott fekszik az aszfalton.

Ahogy elhagytuk a helyszínt, a dolog egyre jobban érdekelt, hogyne érdekelt volna! Egyfajta sokkot éltem át. Nem mindennap látni ilyet. Persze előfordulnak elképesztő dolgok, de ez nem volt semmihez sem hasonlítható. Mivel azonnal tudni akartam, mi történt, hazaérve végigböngésztem az összes nagy internetes hírportál cikkeit, hátha kiderül valami, de nem. Azt gondoltam, még nem tudnak az ügyről, ezért posztoltam a 444-re, hátha fontos lehet az információ:

„A Huszár utca és a Blaha között, a Buda felé menő oldalon egy meztelen, mozdulatlan ember fekszik a buszsávban. Elég nagy a torlódás, aki tud, kerüljön!”

Két óra múlva, mikor már eléggé sikerült feldolgoznom a látványt, és számítani lehetett arra, hogy a hírportálok is tudnak az esetről, számítógéphez ültem, hogy kiderítsek valamit a háttérről. A netes hírportálok annyiban kész információkat szolgáltattak, hogy kiderült: a férfi meghalt. A cikkekben mindenki mindenkire hivatkozott, valójában még senki nem tudott semmit. Valódi megbízható forrás hiányában mindenki a hírt elsőként lehozó szerkesztőségeket jelölte meg mint informátort (például a Hvg.hu-t). A 444 oldalán is hasonlóképp szerepelt az eset. A cikk alatt persze már javában mentek a kommentek, dúltak a harcok az olvasók között. Hogy tisztább legyen a kép mindenki számára, megosztottam élményemet, bejegyzést írtam. Ekkor még nem sejtettem, hogy később főszereplővé válik a hozzászólás.

„11:35-kor még nem volt ott senki, csak egy ember fogta a férfi fejét, akkor érkezett az első rendőr. A férfi körül nem látszott semmi vértócsa, kb. érintetlenül feküdt a földön. Egyedül a sápadt színéből lehetett következtetni, hogy már nemigen él. Egyetlen ember próbált neki segíteni, feltehetőleg ő is egy turista volt. Ketten a járdáról figyelték az eseményeket. Azóta ez van.”

A kommentelők véleménye megoszlott. Volt, aki utált mindenkit a nem segítők közül, és volt, aki próbálta a legmesszebbmenő igazságokat leírni pár sorban, belekeverve mondandójába a politikát, az országot és a világot. Az éppen aktuális szerkesztő, olvasva ezeket a véleményeket, felfigyelt a bejegyzésemre, beemelte a következő cikkbe, és mint szemtanú olvasót jelölt meg. Elég szörnyű, de némileg örültem annak, hogy közvetve ugyan, de én tájékoztathatom a közvéleményt. Persze a kommentem óriá si visszhangot kapott, és minden egyes negatív hozzászólást, miszerint segíteni kellett volna, magamon éreztem.

Napok óta gondolkodom azon, hogy mi lett volna a valódi feladatom ebben a helyzetben. Azóta próbálom eldönteni, hogy azzal tettem-e jót, hogy nem mentem oda, és posztoltam a hírt, vagy rögtön oda kellett volna rohannom, és térdelni a férfi mellett, amíg meg nem hal. Nem tudom eldönteni, hogy jól cselekedtem-e, vagy botrányosan rosszul. Van erre egyáltalán jó válasz?

A bűntudat rabjává lettem mindenesetre, és ezt megosztottam azokkal az emberekkel is, akik markáns véleményt fogalmaztak meg a történtekkel kapcsolatban azokról, akik tétlenül nézték végig a férfi haláltusáját. „A »lelkes« olvasó, akinek a kommentjét beemelték a cikkbe, én vagyok. Szar volt látni (bár akkor még nem tudtam), hogy valaki haldoklik a másik oldalon, tőlem pár méterre. Rohadtul leszállhattam volna én is a buszról, mint az a srác, aki segített méltóságteljesebbé tenni az utolsó perceit a férfinak. A legszarabb pedig az, hogy szembeköpném magam, mert nem emberként, hanem trollként gondolkodtam. Rögtön posztoltam a 444 oldalára az »eseményt«, ahelyett hogy odamentem volna. Én csak egy vagyok a sok közül, aki ha egy pillanatra is, de szemlélte az eseményeket, és nem segített. Azonban mélységesen elítélendőnek tartom azt az embert, aki fotózza és kineveti az ilyen dolgokat! Undorító. Ez elkísér szerintem sok embert élete végéig.”

De vajon kitől is kértem bocsánatot, a haldokló férfitól, az őt segítő és mindvégig mellette guggoló embertől, vagy pusztán saját magamtól?

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.