A szakmai keretek között folyó kiegyensúlyozott beszélgetésen felmerült, hogyan lehetséges az, hogy míg korábban egy technikai újítás ellen – amellyel az egységes számítógépes jegyeladási rendszert vezették volna be – a szakma nagyjai Kerényi Imre vezetésével, egységesen dérrel-dúrral felvonultak, minek hatására nem is került sor az ésszerű változtatásra. Ugyanakkor például egy nagy múltú budapesti színház megszüntetése kapcsán nagy csönd volt. Az egyik neves színházi szakember aztán mintha csak magának mormolná, azt mondta: „na, igen, akkor nem kellett félni”.

Igen, 2010-ig nem kellett félni, de ha valaki mégis úgy érezte, akkor rögtön ott voltak a kollégái (olykor még ellenfelei is), a szakmai képviseletek, és szót emeltek, kiálltak mellette.

Ma valóban lehet félni! És ezért nem szóltak (talán egy akció kivételével), amikor elvették a nyugdíj-megtakarításaikat, amikor megszüntették a korábban megszerzett ellátást, amikor a kormányzat az egyházak között kezdett el saját ízlése szerint válogatni, amikor el akarták lehetetleníteni a függetleneket, és nem szóltak, mikor tribünistákat kezdtek kinevezni, és nem szóltak a civil szervezetek kiszorítása ellen, és nem szólnak egy sor alapvető érték csorbítása ellen. Csendben voltak, csendben vannak – mert félnek. Még azok is, akik nincsenek úgy kiszolgáltatva, mint a pedagógusok, a közalkalmazottak.

De lehet, hogy úgy járnak, mint Martin Niemöller evangélikus lelkész, aki azt írta: Nem tiltakoztam, amikor szép sorban elvitték a kommunistákat, a szocialistákat, a szakszervezeti vezetőket, a zsidókat – mert egyik sem voltam. Aztán eljöttek értem is, és nem maradt senki, aki felemelte volna értem a szavát.

Sokan itt is úgy gondolják, hogy őket nem érintik a mai esztelen hatalom esztelen intézkedései. De látni kell, hogy a regnálóknak fontosabb az elvtelen lojalitás, a saját elvtársuk, mint a teljesítmény, fontosabb a szélsőségben is megmártózó eszmetárs, mint a szélsőségességtől mentes közélet, a saját érdekük, mint a közösségé.

És ha most nem szólnak, szólunk – legalább akik tehetik, akkor minket is „elvisznek” (leváltanak, kirúgnak, fontos dolgokat-értékeket vesznek el stb.), és majd nem lesz senki, aki értünk szólna.

*A szerző volt kulturális főpolgármester-helyettes. 

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.