Mi lenne, ha a cigányokat engednék be ingyen a szórakozóhelyekre? Vagy a feketéket? Vagy a külföldieket? Vagy a transzvesztitákat? Hány tiltakozó beadvány érkezne akkor az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz? És hányan tartanák életidegen, doktriner, fundamentalista rémségnek ezeket a beadványokat? És hányan háborodnának föl, ha az EBH ezen beadványokat elfogadva arra kötelezné a feljelentett szórakozóhelyeket, hogy számolja föl ezt a megkülönböztetést? És hányan háborodnának föl azok közül, akik most háborognak azon, hogy hölgyek és urak egyenlő kezelésére utasították a Doboz nevű szórakozóhelyet? Ahová eddig ingyen léphetett be a hölgy, nem úgy az úr.

Nem tudom, hány cikkben, hány példát, de sokban sokat hoztam már arra, hogy az életidegen doktrinerség vádja többnyire a legéletidegenebb érveken alapul azokkal szemben, akik komolyan veszik az állampolgári egyenlőséget és az emberi jogokat. Mert hát az önérdekre fókuszáló elvszerűtlenség persze életszerű, de aki legitim érveket keres annak igazolására, csak életszerűtleneket talál. Melyekről maga is tudja, hogy azok. Hiszen ismeri ő az életet, csak hát az igazi és életszerű okokat maga sem látja vállalhatónak. Hazug fedezetet kreál magának, amit az életszagú elvtelenség konszenzusa véd.

Ez esetben ez a hazug fedezet a lovagias előzékenység és a karitatív hevület. Kíméljük a hölgyek csinos kis pénztárcáját és óvjuk meg őket a sorban állás gyötrelmeitől. Ez a profitelvű üzleti stratégiára ráterített lepel. Megpróbálnak komoly képpel úgy tenni, mintha nem látnának át rajta. Azok, akik amúgy undorral utasítják el a profitérdekeltséget. Ha nem ők érdekeltek benne.

A profitelv amúgy helyes elv. Abból lesz munka, adó, jólét. Csak hát vannak egyéb elvek, melyekkel össze kell hangolni.

Lehetne az EBH döntését liberális alapon is bírálni. Így: a nők ingyenes beléptetését lehet morális alapon helyteleníteni, a nyilvánosságban kipellengérezni, az általa sugallt nőképet elutasítani, az ilyen helyeket bojkottálni, de nem lehet a vállalkozók szabadságát adminisztratív úton annyira megcsonkítani, hogy ne engedhessenek be nőket ingyen, ha azt gondolják, hogy ez nekik üzletileg jó. Ez az érv komolyan elgondolkodtatna. Sok töprengés után valószínűleg elvetném, de ebben nem vagyok egészen biztos. Csak abban, hogy az elvetés és az elfogadás önmagamat meggyőző indoklásáért keményen meg kellene dolgozni.

A fizető nő egyenrangú vendég. A nem fizető fölhozatal. Tyúk a tyukászoknak. Az erdőben van úgy, hogy aki vadászik, fizet, akire vadásznak, nem fizet.

A Doboz honlapjáról tudjuk, hogy ott „véleményformáló, nyitott, világotlátott fiatalokat” várnak. És „progresszív” zenét szolgáltatnak. És dress code-juk is van. Jól öltözöttnek kell ott lenni. Egy hamburger egy ezres. Ennyi a lefogyasztható belépő. Szimbolikus.