Kántor, a híres nyomozókutya és „gazdája”, Csupati őrmester után érdeklődött a minap az egyik ifjú kolléga. A karácsony előtt induló M3-on biztosan lesz alkalma újból végigizgulni a hetvenes évek még fekete-fehérben forgatott magyar krimisorozatát.

A nemzeti retrocsatornán a hírek szerint előveszik a tévés archívum polcairól a Kapcsoltamot, a Táncdalfesztivált, a kultikus Szomszédokat, a sportrajongók szurkolhatnak majd Papp Lacinak vagy Egerszegi Krisztinának. A futballnosztalgia jegyében pedig minden bizonnyal leadják az 1986. márciusi 3-0-ás magyar–brazil meccset is. Van rá közönségigény – indokolják az MTVA vezetői, hogy közel negyedszázaddal a rendszerváltás után miért vágnak bele ebbe a vállalkozásba.

Pedig retróban az elmúlt években igencsak gazdag volt a közszolgálatinak nevezett csatorna. Azzal a különbséggel, hogy Kántor és Csupati eddig az M2-n üldözte a csibészeket. Azon a csatornán, ahol sok más, a Kádár-korszak Magyar Televíziójában készült produkciót is gyakran műsorra tűznek. A retrohullám külön csatorna általi meglovaglása azért is meghökkentő, mert a kormányzó kétharmad eddig kiadósan „komcsizott”.

Persze azt is szelektíven tette. A hazai jobboldal volt kommunistáival nincsen semmi baj, azok teljesen beleillenek a nemzeti együttműködés rendszerébe. A szidalmazott átkos rendszert most azonban valamiféle átminősítésnek vetették alá, bár ezen nincs mit csodálkozni. Ha a Horthy-érát rehabilitálják, akkor előbb-utóbb akár a huszadik század magyar történelmének másik meghatározó személyiségére, Kádár Jánosra is sort keríthetnek.

A Kádár-rendszer „újrapozicionálása” persze szigorúan a fülkeforradalmi felfogás alapján történik. Arról szó sincs, hogy a mai magyar társadalmat (ön)kritikus módon szembesítenék a múltjával. Ha ezt tennék, akkor a hatalmat gyakorlóknak – másokhoz, így ellenzékükhöz hasonlóan – önmaguk, szüleik, környezetük, pártjuk elé is tükröt kellene tartaniuk.

Egy ilyen kíméletlen szembesítés viszont fájdalmas és kínos következményekkel járna. Marad inkább a képmutatás. Ha Magyarországon is lenne önvizsgálat, s erre lenne társadalmi igény, akkor nem hangozna falsul az M3 reklámszlogenje, miszerint „Az érték érték marad”. Akkor nem tűnne kicsinyes húzásnak, hogy innovációként próbálják beállítani az egykori Magyar Televízió – egyébként rengeteg értékes darabot is tartalmazó – archívumának „reciklálását”.

A nemzeti retrotévé valahol ugyanaz, mint a rezsicsökkentés. A szocializmus illúziója. Utazás a megszépített múltba. Lehet választani: beszélő fejek, vágóképként felvillantott, jegyzetelő újságírók és termelési riportok az M1-es hírműsorokban. Vagy Kántor kalandjai egy csatornával odébb. Hogy is hirdeti az MTVA az M3-at? „Az időseknek nosztalgia, a fiataloknak betekintés”. Az bizony.